Hamarosan véget ér az indiai útibeszámoló-sorozat, mely Leveles Zoltán, a Bharata Kultúrtér vezetőjének útját követi végig. A tengerparti látnivalókat elhagyták, és most Észak-India hegyvidéki és Gangesz menti vidékeit látogatják. Serhal Dóra írása. Korábbi posztok itt és itt.
Megérkeztünk a Himalája lábaihoz, a Gangesz környékére, ahol végre friss hegyvidéki levegőhöz jutunk a fülledt tengerpartok után. India hangulatos északi vidékét örömmel ajánlom mindazoknak, akik újdonságra vágynak, és a fürdőzős-napozós vakációkat már unják. A mai leírásomban Észak-India három városáról mesélek.
Egymás nyakán az arany középkor és a 21. század
Az indiai városok közül Vrindavan a legkedvesebb számomra. A hinduizmus hívei szent helyként tisztelik, mivel Krsna itt töltötte fiatalkorát. Vrindavant egyelőre kevés nyugati turista és utazási iroda fedezte fel – ha valaki felkészületlenül és gyakorlott vezető nélkül érkezik ide, számos látnivalóról lemaradhat.
Vrindavanban egyszerre van jelen az ősi és a modern
Bár a város minden eleme az ősi Indiát idézi – szűk sikátorok, 5000 (!) templom és oltár –, az utcákon modern luxusautók is előfordulnak. Ez indiai sajátosság: az országban két korszak él egymás mellett.
Az óind hagyomány és a 21. század újításai tökéletesen összefonódtak a társadalmi, gazdasági és kulturális életben. India gyorsan fejlődő gazdasággá vált, miközben megőrizte ősi kincseit. Míg Európa fokozatosan, évtizedek alatt lépett be a modern korba, India hirtelen, szinte átmenet nélkül. A rohamos fejlődést a lakosok is megérezték: mikor a napokban megérkeztem Vrindavanba, találkoztam egy 70 éves asszonnyal. Elkeseredve mesélte, hogy ez az utolsó napja a városban. Huszonvalahány évet élt itt a férjével, de a megdöbbentően sok motoros miatt most költözniük kell. Idős férje csak bizonytalanul tud járni, és a szűk utcákon száguldozó suhancok már-már életveszélyesek.
Egy az ötezer templom közül
Vrindavan azért a szívem csücske, mert mindig elbűvöl a helyiek tekintetéből áradó nyugalom és béke. Felelősnek érzik magukat, hogy az évezredes indiai bölcsességeket gyermekről-gyermekre továbbörökítsék.
Amit a varanasi lelkek súgnak
Varanasi nem csak ipari és kereskedelmi centrum, hanem multikulturális központ, ahol a hinduizmus mellett buddhizmussal, kereszténységgel és muszlim hívőkkel is találkozhatunk. Zarándokhely, ahol a Gangesz vizében halottbúcsúztatások és -égetések, valamint rituális fürdőzések zajlanak.
Naponta több száz halottat égetnek el. Ha a hamvasztó környékén eltöltünk egy kis időt, megrendítő lelki élményt tapasztalhatunk. Az „élj-minél-teljesebb-életet” mondások itt tökéletesen más értelmet kapnak. Az ember közelről nézi az elhamvadó testeket, és magán érzi a bolyongó lelkek tekintetét. Sokszor úgy hallom, mintha könyörögnének: földi emberek, vegyétek komolyabban az életet és ne hagyjátok eltékozolni! Ne várjatok tovább, most kezdjetek el foglalkozni azzal, kik vagytok és mi a célotok!
Virágfelajánlás Varanasiban az esti Gangesz-pudzsán
Az élet megbecsülése, az erőszakmentesség és a természetesség gondolatai ugyanúgy jelen vannak a varanasi halottégetésnél, mint a mindennapi indiai életben: gondoljunk csak a friss vagy szárított levéltányérokra, amiket étkezés után bárhol eldobhatunk. Újra a föld részei lesznek, akár az elhunytak porai.
Rishikesh, a jógik fellegvára
Rishikesh a Himalája lábainál fekszik a Gangesz völgyében. A hangulat paradicsomi: zöld környezet, jóga-központok, függőhidak, hindu templomok. A dombos vidéket az elvonulásra vágyók kedvelik igazán; a környéken erdőket, vízeséseket, kristálytiszta vizű folyókat találnak. A bátrabbak meg is fürödhetnek a zuhatagokban vagy a Gangeszben, de utóbbinak itt életveszélyesen gyors a sodrása, ezért a parttól csak 1-2 méterre ajánlott fürdeni.
Mindenhol jó, de legjobb a zöldben
A város többek között a Beatlesnek köszönheti népszerűségét. Miután az együttes visszavonult az aktív zenéléstől, Rishikeshben pihentek néhány hónapot az 1960-as években. A kolostort, ahol megszálltak, azóta is Beatles-asramként emlegetik.
A Parmath Niketan asram a legnagyobb kolostor Rishikeshben, több mint ezer szobával. A templom előtt minden este áldozatot mutatnak be a Gangesz Anyának. Az ún. pudzsán, azaz istentiszteleten ghí-lámpákat (ghí: tisztított vaj), mécseseket és tűzáldozatokat gyújtanak. A Parmath Niketan kolostor jelentőségét mutatja, hogy a rishikeshi pudzsát gyakran közvetíti az indiai tévé is.
A lobogó tűzáldozatot több száz hívő üli körbe, köztük a helyi gurukula, azaz lelki iskola árvákból verbuvált diáksága is. A Gangesz Anyához fohászkodnak a világ üdvösségéért, a Föld jobbá tételéért. Miközben átszellemülten énekelnek, színes ruháik beterítik a folyóba vezető lépcsőket a kolostor előtt.
Hívők sereglenek az utakon
Szabad akarat: csak a Tied a felelősség!
A Parmath Niketan kolostor guruját a pudzsák alkalmával hallhatjuk beszélni. Szimpatikusnak találom; előadásainak, válaszainak hangulata könnyed és kötetlen, aminek igazán örülök. Nem érzem, hogy téríteni vagy meggyőzni szeretné közönségét.
Szeretem a hinduizmus hozzáállását a szabad akarathoz: az egyén belátására és felelősségére bízza, hogy mit tesz és hogyan él. A valódi hindu hívő számára ez a cselekvési szabadság természetesen azt jelenti, hogy komolyan veszi a lelki életét és minden nap gyakorolja azt.
Reggeli lelki gyakorlat
Miközben a pudzsát nézem, emlékezem a célomra is: minél többekhez eljuttatni az indiai kultúra lélekformáló értékeit. Szerencsére a napokban megérkezett néhány barátunk, köztük Szabó Szilvia jógaoktató, akivel oktatófilmet készítünk a jógáról. A jeleneteket több városban vesszük fel, és a 10 perces végeredményt a Bharata honlapján tesszük majd elérhetővé.
A forgatások alatt megkérdeztem Szilviát, szerinte mi a jóga titka. Mosolyogva csak ennyit mondott: az egyszerűség, mint bármi másnak is.
*****************************
Ha kedvet kaptál az indiai hangulathoz, jöjj el szombaton a Bharata táncestjére, a Színek Fesztiváljára! Szeretettel várunk!
Színek Fesztiválja - HOLI 2013 Táncest
