Világutazó

A békét árasztó Canyon De Chelly után nemcsak Arizona útjain, hanem az időben is utazunk kicsit. Visszarepülünk egészen a dinoszauruszok korába, és ma egy olyan helyre kalauzolunk ahol színes drágakövek hevernek a lábaink előtt. Egy igazi kővé vált erdő felé tartunk a 66-os történelmi úton, Új Mexikó és Arizona közt. A Petrified Forest Nemzeti Park, területileg nem túl terjedelmes, és mégis a világ ezen kis részére koncentrálva találhatók a legnagyobb sűrűségben ezek a különleges kőzetek. Több százmillió éves geológiai folyamatról adnak tanúbizonyságot a hatalmas kristályok, amik valójában megkövesedett fák.

Minden kavics, de még a legutolsó fűszál is szigorúan védett, erre a park bejáratánál fel is hívják a figyelmünket, és a lelkünkre kötik, hogy ami eddig a parkban volt az ott is marad. Nyomatékul, még átnézik előtte (és utána is) az autónkat, és mindent megjelölnek amit korábban összeszedegettünk utunk során. A parkon keresztül haladó 42 km-es út első szakasza keresztül fut a Festett Sivatagon.

Ha valaki látta már a Painted Desert-et akár csak képről is, az átérezheti mennyire találó a névadás. Magas mangán és vas tartalmának köszönhetően a lápkő dombok színe vörös-fehér, erre a növényzet még rátesz egy kis zölddel, egyszóval igen vidám összhatást kelt. Annak aki szereti  a biblikus hasonlatokat, tudok egyel szolgálni: miután  Isten szétválasztotta az eget és a földet, jókedvében vörösre festette eme kis szegletét, hogy ne legyen olyan egyhangú az arizonai sivatag.

Elhagyva a festett sivatagot, az út szélénél megállunk egy elhagyott kocsironcs mellett, amin az öregedés látható jelei már megmutatkoztak. Nem kell olyan hosszú időre gondolni, maximum 150 év, de semmi ahhoz az időhöz képest, ami alatt a fa kristállyá lesz. Pedig lényegét tekintve ugyan az az erő dolgozik, csak más léptékkel.

Megközelítőleg 280 millió év munkája, összhangban a természet erőivel, és láss csodát, igazi kincsek kerülnek a felszínre. Semmi túlzás nincs ebben, körülöttünk mindenfelé hatalmas tömbök hevernek, amik messziről felszeletelt fa rönknek tűnnek de a látszat csalóka. Közelebbről megnézve látszik igazán, hogy szivárvány színű XXL méretű kristályok, amik hajdanán vígan éltek az akkoriban mocsaras vidéken. Megszámlálhatatlan mennyiségben hevernek csak úgy szerte szét, kisebb-nagyobb darabok, némelyik félig még a föld alatt, és emellett aprócska színes kavicsok tengere borítja a felszínt. Ezt látva jobban érthető hogy miért őrzik annyira, sajnos nem eléggé...

A kopár sivatagos táj, amit ma Badland-nek is neveznek, valaha egész más képet mutatott. A földtörténeti középkorban itt szubtrópusi klíma uralkodott, buja növényzettel, sűrű vörös fenyő erdővel (Red Wood), és különféle állat fajokkal amiket ma megkövült fosszilok formájában őriz a föld. A megkövült fa (petrified wood) képződésének magyarázata zanzásítva a következő: az óriásfák a mocsaras talajban elsüllyedtek majd a vízben oldott ásványi anyagok a fák repedésein keresztül beszivárogtak és belűről kvarckristályokká formálódtak. 

A lényeget elég jól megragadja ez a magyarázat, de ehhez a kémiai reakcióhoz azért kellett az a pár száz millió év, ami tulajdonképpen a valódi értékét adja a parknak. Nehéz elképzelni ezt az időskálát, mint ahogy azt is hogy itt valaha őserdő volt, mi pedig azt a földet tapossuk amit valaha a dinók.

Ennek fényében elég nehéz ellen állni a kísértésnek, hogy ne csípjek fel a földről egy pár darabkát az ősidőkből, de több okból mégsem teszem. Nemcsak az ellenőrzéstől, vagy a babonától tartok, sokkal inkább attól, hogy pár évtizeden belül széthordják az emberek, egy egész földtörténeti korszak maradványait. Ennek a veszélye pedig sajnos fennáll, ugyanis a szigorú kontroll ellenére is, évente több tonnányi ásvány tűnik el a parkból. Mi a gyűjtögetés helyett maradunk a fényképezésnél, bizonyítéknak teljesen megfelel, és így legalább a Blue Mesa festett szikláit is hazavihetjük emlékül.

Itt nincsenek hosszabb turista ösvények, és különleges hegymászó felszerelést sem igényel a terep, de azért rövidebb sétára több megállónál is van lehetőség. A leglátványosabb útvonalak a Crystal Forest és a Giant Log megálló pontoknál indulnak, de ha fotózás céljából érkezik az ember, akkor érdemes a Blue Mesa sziklái közt megvárni a naplementét. 

Írta és fotózta: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com, topusatrip.com)

Megérkezésünkkor első látásra úgy mértük fel, hogy két óránál többet nem nagyon fogunk itt eltölteni, ehhez képest egy fél napot lazán elsétálgattunk a Petrified Forest Nemzeti Parkban. Vadnyugat túránk ötödik napjához érve sikerült megismernünk az arizonai pusztaság egy teljesen más oldalát, és a tipikus indián filmek helyszínein túl bepillanthattunk az ősidőkbe is.