Világutazó

Verőfény, lengedező pálmafák, fehér homokos part. Nyirkos, ködös őszben, hosszú, kemény télben mindannyian elkívánkozunk ezekre az egzotikus helyekre, még akkor is, ha nem küldenek el melegebb éghajlatra. A folyton alkotni vágyók talán még jobban elkívánkoznak, amikor itthon kevés a fény és korlátozottak a természetfotózási lehetőségek.Életemben egyszer lehetőségem nyílt rá, hogy ezeket az álmokat gyakorlatban is megvalósítsam.

Majd 30 évnyi fotós szakmai pályafutásom túlnyomó részét kidolgozó laborokban töltöttem. Sosem kaptam megbízást, kiküldetést, támogatást, holott bennem / és még jó néhányunkban/ ott van az állandó alkotási és bizonyítási vágy, még akkor is, ha ezekhez a költséges lehetőségekhez mindent önerőből kell fedezni. Úgy éreztem, hogy egy egyszeri kézzelfogható örökség egy részének felhasználása egy ilyen célra még nem jelenti az örökség elherdálását és, mint sok alkotó egyedül nekivágtam az útnak. Mihelyst az utazáshoz szükséges összeg a rendelkezésemre állt, megengedhettem magamnak, hogy az utat alaposan megtervezzem. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért pont Mauritius. Mivel azt előre tudtam, hogy minimum két hetet fogok eltölteni, a döntésnek többek közt stratégiai oka is volt, főleg a közlekedés tekintetében. Sok trópusi szigetcsoport több kisebb-nagyobb szigetre van tagolódva és ezek köz elég nehézkes és drága közlekedés, viszont a kb. Tolna megye nagyságú Mauritius legtöbb látnivalója szárazföldön is megközelíthető. Sajnos még magyar nyelvű útikönyvet nem találtam, így a néhány újságcikk meg az utazási irodák álltak a rendelkezésemre, melyek azért elegek voltak az érdemi döntéshez. Nincs nagy tömegturizmus, jó a közbiztonság, a szigetet majdnem végig korallzátony veszi körül, mely lehetővé teszi a nyugodt fürdőzést, továbbá megvannak a szigetnek a maga botanikai és geológiai látványosságai, melyek mind sok fotótémát jelentenek a több vallási kultúrát képviselő szigetlakók között.

Sikerült egy részletes térképet is szerezni, ahol külön *-gal voltak feltüntetve a látnivalók és az összes szálloda név szerint is szerepelt. Az egyik egzotikus célra berendezkedett utazási irodánknál lehetőség volt arra, hogy egy hetet a sziget északi és egy hetet egy délkeleti hoteljében foglaljak, majd töltsek, mely két külön miliőt segített megismerni. Természetesen az út külön szakmai felkészülést is igényelt, mivel az út egyik fő célja a nyaralás mellett a fotózás volt. A hagyományos gépparknál nem volt kétséges, hogy 20-30 tekercs film minimum szükséges vakuval, zoomokkal és egy fix 28-as nagy látószögű optikával. A fejlődő technika és az út kedvéért beruháztam egy Minolta Dimage-7 digitális fényképezőgépre is, viszont egy ilyen különleges távoli út előtt szembesültem egy aktuális  problémával. Nevezetesen, hogy messzi idegenben végül is korlátozott a digitális gép kapacitása, ha azt nem tudom hol letölteni. Hiába vettem még plusz egy 128 megás memóriakártyát, a gyári 16 megással együtt, közepesen jó minőségben csak kb. 210 felvétel tárolható. Még egy plusz kártya vétele felesleges, mivel azt már itthon nem lehet kihasználni, kölcsönzése sem megoldott. Javasolták a laptop vételét is, melyre kint le lehet az anyagot tölteni, de mi van, ha utána pl. a laptopra már nincs szükség? Majdan megoldást jelenthetnek a Gb-s memóriakártyák, de addig marad a probléma és a hagyományos egyensúly.

Sajnos a Bécsből induló Air Mauritius járat már sötétedéskor indult, így a szárny mögötti helyről csak a kivilágított Athén apró fényeiben meg a felkelő nap első sugaraiban lehetett gyönyörködni, de miután a szigethez közeledtünk, megláttam az igazi zöld pontot az India óceán közepén. Érdemes volt a transzfert itthon megrendelni, mivel nincs annál jobb érzés, mikor hosszú éjszakai repülőút után a reptéren a saját nevemet tartó szimpatikus kreol sofőr vár és irány a hotel. Mivel a szigetet nemcsak a hollandok, az angolok, hanem a franciák is gyarmatosították, jelenleg is sokan értik a francia nyelvet. Nemhiába érettségiztem annak idején franciából, most hasznát vettem és a sofőrrel alapszinten el tudtam beszélgetni. Megtudtam, hogy a sziget északi részében az átlagosnál is melegebb van, 35 fok felett is van a hőmérséklet, mely éjszakára alig mérséklődik. Kell legalább egy nap, míg az ember magához tér a fárasztó éjszaki repüléstől és a hirtelen hőhullámtól, és lassan kezdi érzékelni az első benyomásokat.

Hihetetlenül erős fény, botanikus kertnek beillő szállodai park, örökzöldekkel, sosem látott madarakkal, soha nem érzékelt pompás virágillatokkal, sosem kóstolt zöldségekkel, gyümölcsökkel. Noha ez a szálló az egyik legolcsóbb a szigeten, nekem úgy tűnt, hogy ennek a partja a legszebb leglátványosabb. Igazi, fotózásra termett, óceáni tájkép, folytonos kirakat felhőkkel. Annyira megtetszett, hogy a hét majd minden napján megörökítettem. Mauritiuson nincsenek égig érő szállodák, az egyemeletes nád ill. téglaépületek szinte feloldódnak a zöldben.A szigetlakók főbb megélhetési forrása a közelmúltban még a cukornád termesztés volt, de az utóbbi időkben a turizmus van nagyon fellendülőben.

A magammal vitt 5 gépes csomagból már kimaradt a vizalatti fényképezőgép. Ennek pótlására bejelentkeztem egy üvegfenekű hajózásra, mely műszaki okokból végül is nem indult, viszont a kikötőtől nem messze váratlanul belebotlottam a helyi hindu közösség évente egyszer megrendezett nagy vallási ünnepségébe a Cavadee-ba.

Különleges tömjénfüst, színpompás felvonulás ünnepi díszekbe, hatalmas félkörívű virágkoszorúkkal. Egy csipetnyi India. A digitális gépet hamar leváltottam, mivel a gyors riporthoz azért csak praktikusabbak a megszokott tükörreflexes gépek. Amennyire a hőség engedte „csipegettem” a felvonulók közül, ha már a téma az úttesten menetelt mezítláb.

Szöveg és képek: Csaba Zoltán

Az északi szállótól nem messze volt a híres Pamplemousses-botanikus kert, ahol a sok helyi növénykülönlegesség mellett sok más tájról betelepített érdekesség is található. A leglátványosabb kétségtelenül a hatalmas serpenyő alakú levelek közt nyíló vizililiom. Szerencsémre a legszebb különlegességeket verőfényes időben tudtam megörökíteni a délelőtt folyamán, aztán kora délután hirtelen akkora trópusi zápor keletkezett, hogy még esőkabáttal is bőrig áztam.

Álmaink egyik szigete – Mauritius (második rész)

Szlovénia és a Júliai Alpok harmadik legmagasabb csúcsa a Mangart, mely kupolaként magasodik a többi csúcs fölé. A Mangart északi fala rejti a környék és Szlovénia egyik legnehezebb via ferratáját, de a Magart-hágó felől egyszerű sétával is megközelíthető a csúcs. Innen fantasztikus panoráma tárul elénk a környék összes fontosabb csúcsa mellett a Dolomitok háromezres csúcsai felé is. További képekért és a cikk folytatásáért kattints ide!

További képekért és a cikk folytatásáért kattints ide!

Hol található? Sri Lanka déli részén található, 140 kilométerre Kandy városától.
Mi a vonzereje? Elkerülik a szigeten Colombo, Kandy és Galle között portyázó turistahordák, úgyhogy a település tulajdonképpen az “álmos kisváros” szobrának modellje is lehetne.

Miért pont ide? Srí Lanka hegyei közé beékelődve a városka és környéke számtalan kikapcsolódási lehetőséget kínál: túrázás, kerékpározás, hegymászás. A környék különleges konyhája is említést érdemel, és a kisvárosi séták is felejthetetlenek, élvezve a nyugalmat, a sehová sem siető helyiek társaságát.

Mikor utazzunk? December és március között a legkellemesebb a klíma, viszont ilyenkor van a főszezon a szigeten, tehát elképzelhető, hogy ebben az időszakban kisebb-nagyobb turistacsoportok ide is elvetődnek. Mivel Ella a hegyekben található, a márciusban kezdődő száraz évszak sem elviselhetetlenül forró - éjjel még akár némi takaróra is szükség lehet.
Hogyan utazzunk? A sziget déli tengerparti településeiről viszonylag sűrűn járnak ide buszok, de a legtöbben a vonatot választják, amely a nyugati part nagyobb városaiban megáll.

Hol legyen a szállás? Akinek a jó kilátás fontos, foglaljon szobát a Tea Garden Holiday Inn szállodában . Aki inkább az amúgy csendes kisvárostól is távolabb, egy még nyugodtabb zugban szeretne meghúzódni, próbálja ki az Eeescart Family Resort hotelt. Ez utóbbi szállás a városközponttól 20 kilométerre, egy kifejezetten barátságos vidéken található.

Tippek utazóktól! A “Lipton széke” elnevezésű kilátóhoz mindenképpen érdemes ellátogatni. Ez a kiszögellés nem véletlenül kapta nevét a híres brit teakereskedőről, a cégbirodalmát 1890-től építő Sir Thomas Liptonról: már ő is nagyon szeretett ide kirándulni, ahonnan tiszta időben a távoli teaültetvények is jól látszanak.

A Seychelle-szigetek szigetállam az Indiai-óceánban, Afrika keleti partjától 1500 km-re található, Madagaszkártól északkeletre. Afrika önálló államai közül a Seychelle Köztársaság népessége a legkisebb. Nincsenek őslakók; a seychelle-iek főleg francia, afrikai, indiai és kínai bevándorlók utódai.

2012-ben három csodálatos hetet töltöttünk el az Indiai-óceán közepén fekvő apró, ékszerdoboznak tűnő szigeteken. Hogy miért éppen ide szerettünk volna jönni? Nos, minket elsősorban nem az motivált, ami a legtöbb embernek szinte azonnal beugrik erről a helyről, hogy luxusnyaralásra vágytunk. Legalábbis nem a szó általános értelmében. Olyan helyet kerestünk, ami csendes, a modern világtól meglehetősen távol áll, el lehet vonulni hosszabb időre, viszonylag érintetlen, csodaszép környezet és hihetetlen gazdag élővilág vesz körül, valamint kevesen vannak, nincs tömegturizmus és nincs heringfekvés a partokon.

Bár számtalan utazási iroda kínál megszervezett utakat, mi egyénileg szerveztük a repjegyeink, kompjegyeink és szállásaink lebonyolítását és biztosan állítom, hogy nagyon jó döntést hoztunk. Időnk java részét a szigetvilág egyik közepes méretű szigetén töltöttük, Praslin-on. Ide Mahé-ról a főszigetről rendszeresen indulnak repülő- és hajójáratok egyaránt. Mi a Cat Cocos Inter Island kompját választottuk, mely 60 perces utat jelent a két sziget között. A hatalmas, nagysebességű komppal igazi élmény utazni. 

Szállásunk a kikötőtől 10 perc sétányira, egy, az óceánra néző, csodaszép házban volt, nem luxusszállodák árain. Jobb helyet keresve sem találhattunk volna. A szigeten van lehetőség autó bérlésre, vagy –ahogyan mi tettük- helyi buszközlekedésre, mely során az ember sokkal többet megél és érzékel az adott kultúrából és országból szerintünk, mintha hermetikusan, a helyiektől elzárva közlekedik. Nem mellesleg nagyon jól használható és olcsó.

Amikor elképzeltem előre, milyen is lesz majd az ott töltött három hét gondoltam, hogy csodaszép, képeslapokon szereplő, festői, fehér homokos partokat és türkizkék óceánt fogunk látni, de amit végül ott átéltünk sokkal több volt ennél. Úgy éreztük hazatértünk. Az állandó 80%-os páratartalom, a perzselő napsütés, mosolygós és mindig vidám helyiek egy olyan világot és értékeket mutattak meg nekünk, ami Európából rég elveszett. Értéke van a mosolynak, a jókedvnek, a vidámságnak, az élet szeretetének. Bár a helyiek többségének nincsenek drága luxuscikkeik mint a turisták zömének, akik a szigetekre érkeznek, mégis, érezhetően ezeken jóval túlmutató értékekkel rendelkeznek.

Mivel elhivatott és lelkes természetbúvárok vagyunk, így szót kell ejtenünk arról a csodálatos élővilágról is, mely körülvett minket. Szárazföldön és a víz alatt egyaránt olyan diverzitással találkoztunk, mely lélegzetelállító és lenyűgöző.

Praslin-on található a Valeé de Mai (Május-völgy) mely az UNESCO világörökség része. Számos endemikus növény és állatfaj található meg itt, a leghíresebb a Coco de Mer pálma, melynek különös formájú hatalmas magja a világ legnagyobbjai közé tartozik.

A parkban három fő útvonal vezet és a térkép szerint az egész körbejárása nagyjából 3 órát vesz igénybe. Minket nagyon érdekeltek a helyi endemikus élőlények ezért az egész napot arra szántuk, hogy itt töltsük. Eredetileg egy monda szerint, ez volt az Éden Kert. Valóban így érezheti magát az ember a hatalmas pálmák erdejében. Mindenképpen érdemes megfigyelni az endemikus csigákat, gekkókat és madarakat, ezen a helyen él a híres fekete papagáj is.

A szigetek közül La Digue is könnyen, komppal megközelíthető. A kicsiny szigeten egyáltalán nincs autós közlekedés, csak biciklivel vagy zebuk hajtotta riksákkal lehet közlekedni. A sziget festői szépségét mutatja, hogy a Bounty reklámokat La Digue egyik híres strandján forgatták.

A szigetet mesébe illői gránitsziklái teszik felejthetetlenné. A szigeten szintén megtalálható az Emannuelle filmek híres háza is. Meglátogathatjuk továbbá a Veuve Speciale Reserve-t ahol a különleges paradicsomi légykapó madarak élnek.

Curieuse a hatalmas aldabra teknősök szigete, melyet régebben lepratelepként működött. Gyönyörű mangróve mocsarat és a doktor házát is megtekinthetjük ezen a különleges helyen.

St. Pierre apró kis szigetcsoportja a praslini Cote’Dor öbölben fekszik, mely éppen útba esik Curieuse-ről jövet-menet. A sznorkelezők egyik paradicsoma, ahol együtt úszhatsz cserepes teknősökkel és fehéruszonyú szirticápákkal is.

Cousin szigete fontos természetvédelmi terület, melyről a Nature Seychelles gondoskodik. Ez a Seychelles szigetek egyik természeti kincsestára, ahol közel 250.000 madár fészkel, olyan fajokkal melyek közül sok a kihalás széléről tért vissza. A sziget hétfőtől-péntekig fél 10-től 12-ig látogatható és kizárólag az ún. „Cousin Boat”-okkal közelíthetőek meg. A hajók melyre a sziget közelébe érkezünk, a szigettől távolabb várnak ránk, míg mi az egész élményt egy hajóból-hajóba történő átmászással kezdjük, a sokszor hullámzó óceánon. Nagyon fontos fészkelőhelye számos teknősnek a sziget, a madárvilága pedig egyszerűen varázslatos. Természetbúvároknak kötelező!

A végére hagytuk Mahét, mely a legnagyobb és egyben fő szigete a Seychelles-szigeteknek. Mahén is rengeteg felfedezésre váró uticél van, megtekinthető a teaültetvény valamint a helyi Takamaka rum lepárló üzeme is. Mahe fölé tornyosul a hatalmas Morne Seychelles, mely kiváló túraútvonalakkal rendelkezik. Ezt a szigetet azoknak ajánlanám, akik a nagyobb nyüzsgést kedvelik. Egyik legtöbbet fényképezett műemléke a fővárosban, Victoriában található óratorony, mely a londoni Big Ben kistestvére.

Szöveg és képek: Ilycsin Zsuzsi

Zsuzsiék annyira megszerették a szigeteket, hogy azóta több hónapot töltöttek önkénteskedéssel, aminek során egy piciny szigeten teljesen nomád körülmények között teknősöket és madarakat mentettek. Csatlakozzatok Facebook-oldalukhoz, mert még sok meglepetést tartogatnak.

A Salzkammerguti régió legnagyobb tava, a Wolfgangsee partján fekszik St. Gilgen hangulatos városkája. Gyönyörű fekvése, hangulatos utcácskái mellett remek kirándulási lehetőségei miatt is kedvelt uticél a 2005-ben „Mozart Falu”-nak nyilvánított kisváros. A cikk folytatásáért és további képekért kattints ide!

A cikk folytatásáért és további képekért kattints ide!

A németországi Berchtesgadeni Nemzeti Parkban lévő Königssee DK-i végében, Salet nevű kikötőjétől kb. 10-15 perces sétára fekszik Obersee (Felső tó). Az ösvény végén a völgy mély csendjében tárul elénk a gyönyörű tó, melynek kristálytiszta vizében tükröződnek vissza a Hagen hegység sziklái. A cikk folytatását és a további mesés képeket itt találod!

A cikk folytatását és a további mesés képeket itt találod!

Budapest az elmúlt hónapokban igazi hotspottá nőtte ki magát. Felpezsdült a városi élet. Legyen szó akár gasztronómiáról, divatról, kikapcsolódásról vagy akár végeláthatatlan bulizásról, nincs kétség, fővárosunk most trendibb utazási célpont mint valaha!

scarbody

Ezt kihasználva kerestük fel kedvenc helyeinket, a város emblematikus pontjait, hogy egy kis videóban megörökítsük azt a hangulatot amit a város ezen a nyáron sugárzott magából.
A Being Budapest mood videó egyben az idén harmadik alkalommal megrendezésre kerülő TONI&GUY Fashion Week Budapest szakmai divatesemény teasere is. New York, London, Milánó és Párizs után ugyanis Budapest is sorban áll, hogy kedvenc tervezői megmutassák mivel készülnek a 2014-es tavaszi-nyári időszakra.

Hol található? A Maláj félsziget nyugati felén, az E1-es jelzésű főút mentén, Kuala Lumpur és Penang városok között.

Mi a vonzereje? Egy kis falu, amely az 1900-as években gazdag ón-lelőhelyeiről vált ismertté. Mára a bányák kimerültek, és inkább az ízes maláj ételek, valamint az érdekes barlangtemplomok miatt érdemes ide ellátogatni.

Miért pont ide? Ipoh kiváló fekvése miatt ideális kiindulópont lehet a környéket felfedezni kívánók számára. Hatalmas mészkőbarlangok, elhagyott, mára romhalmazzá vált gyarmati épületek - mint például a “minden bizonnyal” kísértetek lakta Kellie-kastély - raftingolási, kirándulási lehetőségek. A kis faluban is érdemes szétnézni, már csak a rengeteg szuper kifőzde, étterem és utcai sütöde miatt is, mert itt tényleg jól főznek! 

Mikor utazzunk? Mivel Ipoh-ban egész évben csak két fokot változik a hőmérséklet értéke, így nincs igazán hűvös évszak. Ebből következik, hogy a legkevésbé esős időben érdemes a faluba látogatni, ami május eleje és július vége közé esik.
Hogyan utazzunk? Busszal, a már említett E1-es úton. Penang-ból és Kuala Lumpurból is sűrűn indulnak járatok.
Hol legyen a szállás? Ha közel szeretnéd érezni magadhoz a természetet, válaszd az impozáns mészkősziklák árnyékában megbúvó Banjaran Hotspring Retreat hotelt. A másik lehetőség az Agoda.com-on
értékeléseket megosztó ügyfelek által csendes szobái, és barátságos személyzete miatt ajánlott iGarden Hotel.

Tippek utazóktól! A családdal érkezők szeretni fogják a Tambun Lost World elnevezésű fürdőkomplexumot, amely leginkább egy hazai élményüdülőhöz hasonlítható, meleg vizes forrásai pedig az idősebbek számára is kellemes kikapcsolódást jelenthetnek (strandfelszereléseket érdemes vinni, mert így megspórolhatók a bérleti díjak). A helyi specialitások közül érdemes kipróbálni a híres “fehér kávét”, ami pálmaolajon pörkölt kávészemekből készül.

A Dachstein 2996 méteres magasságával Stájerország legmagasabb hegye. A 2700 méteren elterülő Dachstein gleccser egész évben a várja a táli sportok szerelmeseit, de gleccsertúrához is kiváló terep. A Dachstein impozáns déli falai illetve maga a csúcs is számtalan remek via ferrata útvonalat tartogat. A Dachstein Sky Walk kilátóról szédületes, 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk, a hegyek látványában. A legújabb szenzáció a Dachstein déli fala mentén húzódó csaknem 100 méter hosszú függőhíd (bővebben a hídról), melyen közel 400 méterrel a Dachstein gleccser fölött sétálgathatnak a turisták. A Dachstein-gleccser másik attrakciója a Jégpalota, mely egy igazi mesevilágba repíti el látogatóit. A cikk folytatásáért és további képekért kattints ide!

A cikk folytatásáért és további képekért kattints ide!

Míg az emberek többsége a fehér homokos, pálmafás, paradicsomi vidékekre vágyik, egy különös kisebbség a városi hanyatlást és a sötét dimenziókat keresi.

A manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő urbex, vagyis az urban exploration, világszerte elterjedt hobbi, mely köré mára egy egész szubkultúra épült. Lényege, hogy olyan helyekre jussunk el ahova tilos, vagy nehezen megközelíthető és semmiképpen sem hétköznapi. A városfelfedezés középpontjában olyan ember alkotta épületek és szerkezetek állnak, melyek már vagy romosak és elhagyatottak, vagy éppen ellenkezőleg aktívak, de a hétköznapi emberek számára nem látogathatók, mint például: elhagyatott városok, épületek, csatornahálózatok, alagutak, katakombák, ipari és katonai létesítmények stb.

Kik is az urbexesek? Felelőtlen vandálok? Adrenalinra szomjas fiatalok? Vagy csak hétköznapi emberek, akik más "szépségre"  vágynak?  Sokak számára elképzelhetetlen, hogy a fizikai pusztulásban egy sajátos szépség is rejlik: " A  látszat csal", "Ne ítélj elsőre!" vagy a "Szépség csak a felszín." közhelyes mondatok mind érvényesek az urbex célpontjaira.

erik_mauer

Nézzünk szembe a tényekkel, az urbex nem épp a legbiztonságosabb hobbi. Mérgező hulladék, omladozó épületek, illetéktelen behatolók, csak néhányak a ránk leselkedő veszélyek közül. Jól jön tehát tisztába lenni a veszélyekkel és adott esetben speciális felszerelésekkel készülni a helyzetekre. A veszélyesség mellett sokszor tilosban járást is jelenthet, de az igazi urbexesek szigorú magatartási kódexe tiltja a vandalizmust és az egyéb törvénysértéseket.

Elhagyatott helyek

Az urbex legfontosabb célpontjai az egykor működő és funkcionáló épületek felderítése, mint például kórházak, iskolák, gyárak, vidámparkok stb.

Mesen kastély, Belgium

rob.sliep

Egy elhagyatott vidámpark: Joyland, USA

jus'learnin

Elhagyatott elmegyógyintézetek

Christopher Payne

Csernobil kórháza, Ukrajna

Szellemvárosok

A szellemvárosok többsége hivatalos turisztikai attrakció is, de a városi felfedezők számára is vonzó célpontok és nem utolsó sorban a többi helyhez képest alacsony kockázattal jár a meglátogatásuk.

brentbat

Kolmanskop a "gyémántváros", Namíbia

Monique vd Hoeven

San Zhi elhagyatott luxus nyaralói, Taiwan

Carrie Kellenberger I globetrotterI

Pripjaty, a csernobili atomkatasztrófa "áldozata", Ukrajna

Stuck in Customs

Hashima, a Csatahajó-sziget, Japán

shobido_shobido

Temetők, katakombák és géptemetők

Ha városi felfedező vagy, szükséged lesz némi bizarr érdeklődésre a halál és a másvilág iránt, a látszólagos vég csak egy kaput nyit egy más minőségű létezés felé. A legfelkapottabb urbex célpontok között foglalnak helyet a katakombák, csonttárak, ezek közül is kiemelkedik a párizsi katakomba rendszer, melynek csak egy része látogatható legálisan. Hasonlóan népszerű, de nehezebben megközelíthető célpontok a géptemetők, mint a tucsoni repülőgép-temető vagy a híres hajótemető a Csontvázparton.

Párizsi katakombák

slaterspeed

Nouadhibou, a legnagyobb hajótemető, Mauritánia

slosada

Vonattemető

Sideonecincy

A legnagyobb repülőgép temetők, USA

AirmanMagazine

Aktív épületek, közművek, alagutak

A városi felfedezés nem csak az elhagyatott, pusztulásra ítéltetett helyek bejárásából áll.
Az Undercity című videó New York láthatatlan infrastruktúráját, metróalagútjainak és csatornahálózatának labirintusába kalauzolja a nézőket. A mérges gázok és a fertőzések miatt a legveszélyesebb helyek közé tartoznak.

New York metró- és csatornahálózata, USA

*JRFoto*

Elhagyatott tengeralattjáró bázis, Szevasztopol

II. világháborús bunkerek