A Föld legcsodásabb természeti jelensége az Északi fény, vagyis az Aurora Borealis. Nézd meg a világ legjobb sarki fény megfigyelő helyeit!
1621-ben egy francia tudós Pierre Gassendi nevezte el a különleges fényjelenséget az égbolton, a római hajnalistennő, Aurora és az északi szél, Borealis után Aurora Borealisnak. A jelenséget a Napból 750 km-es sebességgel kiáramló és a légkörbe behatoló töltött részecskék (proton, elektron) hozzák létre, melyet leginkább március-április és szeptember-október között figyelhetünk meg.
A töltött részecskéket a Földet védő magnetoszféra eltéríti és csak a mágneses pólusok, vagyis a sarkvidék környezetében képesek bejutni a légkörbe. Átlépve a védőpajzson a légkört alkotó gázok atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig az alapállapotba való visszatérésükkor fényt bocsájtanak ki. A sarki fény színei a gerjesztett atomoktól függnek, az oxigén zöld és vörös a nitrogén pedig az ibolyakék árnyalatokért felelős. Az északi-fény leggyakrabban 100 km-es magasságban figyelhető meg.
Kivételes esetekben alacsonyabb szélességi körökön is látható a fényjelenség pl. erős naptevékenység után, mágneses viharok idején, mikor a magnetoszféra szerkezetében változás következik be.
Az Északi fényt persze számos legenda övezi, néptől és kortól függően. Észak -Európában a Valkűrök fénylő páncélzatának égi tükröződését jelentette. Skóciában a mirrie táncosoknak tulajdonították, az oroszok a sárkányok leheleteként emlegették, a Klondike-i aranyásók a csillogó arany visszatükröződésének hitték.
Nézd meg a világ legjobb sarki fény megfigyelő helyeit!
