Világutazó

Ausztria mesés kisvárosa, Hallstatt egy igazi ékszerdoboz. Aki járt már itt – visszatérne, aki még nem – vágyakozik, aki látta nyáron – megnézné télen, vagy eső helyett napsütésben. A hegyekkel körbevett tóparton fekvő városka olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy még egy másolatot is készítettek róla Kínában. Nehéz betelni szépségével, bájával. Nemcsak a természeti környezet hanem a környék gazdag történelmi múltja is vonzó célponttá teszik a városkát. További mesés képekért kattints ide!

További mesés képekért kattints ide!

Hol található? Tokiótól délnyugatra, az Izu-félsziget csúcsán, körülbelül 30 kilométerre a Fuji hegy lábától.

Mi a vonzereje? Hakone városát két dolog miatt érdemes meglátogatni: a meleg vizű források és a gyönyörű táj. A japán belföldi turizmus kiemelt célpontja a vidék, de a külföldi turisták körében is emelkedő népszerűségnek örvend.

Miért pont ide? Hakone bugyborékoló meleg vizű forrásairól nevezetes, amit a helyiek onsen-nek neveznek. A jelenséget a régió mozgalmas geológiai jelenségei, a föld mélyében zajló folyamatok okozzák. Vannak kifejezetten relaxációs célra kialakított forró vizű medencék, de vannak olyanok is, amelyek strandként funkcionálnak, úszómedencékkel, élményelemekkel. Sokféle fürdőhely van, érdemes annyit kipróbálni, amennyi csak belefér a látogatásba. Kihagyhatatlan a forrásvízben főtt ún. “fekete tojás” - amelynek héja a kénes víz miatt lesz sötét színű. A babona szerint minden egyes tojás elfogyasztása hét évet ad hozzá az ember életéhez. A környező hegyekben túrázhatnak is a fürdőzésben felfrissült turisták: el lehet zarándokolni az Ashi-tóhoz (japánul “Ashinoko”), amelynek felületén - ha elég nagy a szélcsend -, a Fuji hegy tükörképe látható. Írókat, költőket ihletett meg ez a látvány évszázadokon keresztül.

Mikor utazzunk? Bármikor, csak az egyéni igényektől függhet az utazás időpontja: mivel a tavak vize forró, télen is élmény a fürdőzés - ilyenkor gőzfoszlányok burkolják be a vízben ülőket. Nyáron és tavasszal pedig a strandélményeket keresők érezhetik jól magukat medencékben.

Hogyan utazzunk? Tokióból, Yokohamából és minden közelebbi nagyvárosból indulnak buszok a régióba. Mivel Japánban vagyunk, választhatjuk a vasutat is: Tokióból Odawara városba a világ egyik leggyorsabb expresszvonatával (Shinkansen) utazzunk, ott szálljunk át a Hakone-Tozan vonalra. Ezen kívül kisebb vasúttársaságok is közlekedtetnek járatokat a tavak irányába - változatos árakon és eltérő menetidővel.

Hol legyen a szállás? A Prince Hakone Hotel az Ashi-tó partján bújik meg, kellemes távolságra a hangos tömegektől. Aki egy kicsit nagyobb pörgésre vágyik, választhatja a patinás, 135 éves Fujiya Hotelt is, ahol olyan hírességek szálltak már meg, mint Charlie Chaplin, John Lennon vagy a japán uralkodói család számos tagja.

Tippek utazóktól! Sok turista jegyezi meg értékeléseiben, hogy az üzletek és az éttermek korán bezárnak a régióban, így aki estébe nyúló kirándulást tervez, gondoskodjon élelemről, ha nem akar korgó gyomorral nyugovóra térni. Többen ajánlják még a Hakone Free Pass elnevezésű turistakártya megvásárlását, amivel a környéken közlekedő buszokra, hajókra, vonatokra és kötélpályás libegőkre lehet felszállni - a kártya adott időegységen belül korlátlan számú utazásra jogosítja fel tulajdonosát.

Utolsó Montenegrói napunk is strandolással telt, kora este pedig a Bojana folyó menti éttermek egyikébe mentünk vacsorázni. Tálcáról választhattuk ki, melyik halat kérjük, és az elkészítés folyamatát is figyelemmel kísérhettük. Ennek meg is volt az ára, 5 fős vacsoránk csaknem 100 euróba került. Később még bevásároltunk az esti forgatagban és búcsúban, ugyanis csakúgy, mint Albániában, Montenegróban is rengeteg világmárka-hamisítványt árulnak, de abból a jobb félét.

Másnap reggel elbúcsúztunk Montenegrótól és rövid dubrovniki városnézés után Bosznia és Hercegovina felé, északra vettük az irányt. A zöldeskék színű és igazán tiszta Neretva folyó mellett haladva értünk mostari szállásunkra.

A vendéglátó hölgyet cseppet sem zavarta, hogy egy szót nem értünk, folyamatosan beszélt hozzánk és elárasztott rengeteg féle abszinttel, szörppel, sörrel, és míg az apartman előtt üldögéltünk folyamatosan hozott valami kis ennivalót, amikért cserébe pénzt sem akart elfogadni. Másnap reggel indulás előtt is megkóstoltatta velünk friss süteményeit, amik tényleg nagyon finomak voltak.

Indulás után még visszaautóztunk a híres zarándokhelyre, Medugorjéba, ahol a templomba se fértünk be, annyian voltak a reggeli imán. Kitérőnk után újra Mostarba érve sétáltunk a történelmi belvárosban, ahol a híres Öreg-hídról bosnyák fiatalok pénzért cserébe ugranak a folyóba.

A hazafelé vezető úton még megálltunk pár percre Szarajevóban, ahol a háború nyomai a sok lerombolt épületben még ma is megmutatkoznak, és elég sok településtáblán át vannak firkálva a cirill betűs nevek. Az út végig az országon át nagyon jó minőségű, és kifejezetten sok benzinkút van az utak mentén. 10 nap balkáni kaland után végül Udvarnál léptünk át újra Magyarországra.

Szöveg és képek: Pécsi Linda

Nyugat-Balkáni kalandok - a Kotori-öböl és Shkodra
Nyugat-Balkáni kalandok - Montenegró vadregényes tájai
Nyugat-Balkáni kalandok - Ulcinj

Utazásunk hatodik napján az ország legismertebb térségébe, a Kotori-öbölbe utaztunk. A Kotori-öböl valójában egy fjord, mely Európában a legdélebbi ilyen képződmény és már több alkalommal is figyeltek meg itt delfineket.

Kotor városa az öböl keleti csücskében helyezkedik el, legfőbb vonzereje történelmi öröksége. 1979-ben egy földrengésben az óváros fele megsemmisült, az újjáépítést az UNESCO is támogatta, mely még abban az évben felvette a kulturális világörökségi listára.

Az óvárosba 3 kapun keresztül lehet bejutni, ezek közül az egyik a tengeri kapu, amire Jugoszlávia diktátorának, Tito marsallnak egy mondását vésték. Kedvelt látnivaló a 4,5 km hosszú városfal és a római stílusú Szent Trifun-székesegyház.

Utóbbi kéteurós belépő ellenében látogatható, amivel két kiállítást is megnézhetünk, valamint a tornyok közötti kis teraszra is felmehetünk. Kotortól félórányi autóútra fekszik Perast, ahonnan hajóval rövid kirándulást tettünk a Szirti Madonna-szigetre. Az igazán hangulatos szigeten található templom évszázadokig fontos kegyhely volt a tengerészeknek.

Kotortól nyugatra, körülbelül másfél órányira, a Lovćen hegy tetején található Montenegró nemzeti költőjének, Njegušinak a mauzóleuma. Az út nagyon keskeny és szerpentines, de a kilátás elképesztően gyönyörű, az egész Kotori-öbölt belátni.

A parkolótól a mauzóleumig 461 lépcsőfokot kell megmásznunk és egy alagúton is áthaladunk, mire ténylegesen a hegy tetejére érünk. A mauzóleum mögött egy körkilátó is található, ahonnan a párás levegő ellenére is messze el lehetett látni.

Következő nap Albánia felé vettük az irányt. Az úticél Shkodra városa volt, ahova igazából nem is a látnivalók, sokkal inkább a hangulat miatt utaztunk el. A montenegrói-albán határnál legalább egy órát kellett várnunk és átérve Albánia egy szomorú arcát láthattuk. Az út mellett rengetegen kéregetnek a határ másik oldalán várakozó autósoktól, de csak pénzt akarnak, az ételre csak fintorognak.

Shkodrában megnéztük a Nagy Mecsetet, ahova a nem megfelelő öltözékünk ellenére mégis beengedtek pár percre, majd a sétálóutcán ebédeltünk, ami sziesztaidőben teljesen kiürül és az üzletek is bezárnak. A városban rengeteg piac található, ahonnan hangosan szól zene, igazi arab hangulatot keltve. Albán kirándulásunk után este visszatérve Ulcinjba gyorsan megmártóztunk még a tengerben.

Szöveg és képek: Pécsi Linda

Nyugat-Balkáni kalandok - Montenegró vadregényes tájai
Nyugat-Balkáni kalandok - Ulcinj

Utazásunk harmadik napjára terveztük a legnagyobb kirándulásunkat, mely az ország északi részére, a kanyonok és magashegységek világába vezetett.

Az Ulcinj-Sutomore-Podgorica-Nikšić-Plužine útvonalon észak felé haladva, 200 km után értük el a Piva-kanyont, mely türkizkék vizét Európa egyik legmagasabb gátja, a 220 méteres Mratinje vízierőmű duzzasztja vissza. A félelmetes mélység megtekintése és pár fénykép után továbbindultunk a Balkán legmagasabban fekvő városa, Žabljak felé.

Egy rendkívül keskeny és meredek úton haladtunk, szakadékok mellett, ahol a legtöbb esetben nem volt szalagkorlát és két autó nem fért el egymás mellett. Végül kiértünk a Durmitor hegységtől délre egy hatalmas, tágas és csodálatos fennsíkra, ahol kis házak bújtak meg a lankák között, emberek kaszáltak a domboldalon és mintha egy egész más világba csöppentünk volna; ez a terület már a Durmitor Nemzeti Parkhoz tartozik.

Ismét füves és sziklás hegyek között, szerpentineken haladtunk egyre feljebb, mellettünk széles szakadékokkal és hófoltokkal. Két óra alatt értünk el az 1907 méter magasan található hágóhoz, ahol egy másik magyar családdal is találkoztunk. Idefent a szél iszonyatosan süvített, szinte ledöntött a lábunkról, úgyhogy egy kis testmozgás után elindultunk lefelé,Žabljakba.

Útközben egy kisfiútól apró epret vásároltunk, aki az út mellett egy euróért árulta a pohárnyi gyümölcsöt. Žabljak egy alpesi kisváros 1450 méteres magasságban, Montenegró télisport-, és síközpontja. Számtalan túraútvonal indul a Durmitor-hegység csúcsaira, köztük a legmagasabb 2522 méteres, Bobotov Kukra és a hegyek lábánál található igazi alpesi tóhoz, a Crno Jezerohoz. A várostól mindössze félórányi autóútra található a világ második legmélyebb kanyonja, a Tara-kanyon, ahol számtalan kalandban lehet része az utazónak.

Lehet raftingolni, de csupán 10 euróért át is csúszhatunk a völgy feletti kötélpályán. A hídon tett sétánk után Mojkovac és Kolašin érintésével visszaindultunk ulcinji szállásunkra. Utunk végig folyóvölgyekben vezetett, köztük a 98 km hosszú Moraca-kanyonban, mely egészen a főváros, Podgorica pereméig húzódik, nagyon szép útvonal!

Következő napunkon csak a szomszéd városig, Barig merészkedtünk, ahol Európa legidősebb olajfája látható, mely a mai napig hoz termést. Stari Bar, az óváros innen 4 km-re, északra fekszik, amit mindenképpen érdemes meglátogatni. A hegyoldalban kígyózó utcákat, - melynek kövei csúszósra koptak a hosszú évek során - kétoldalt hangulatos kávézók szegélyezik, melyek elé kis padokat és párnákat helyeznek. A boltocskák gyakran többszintesek, volt, amelyik tetején kis tetőkertet találtunk, ami galériaként is funkcionált.

Szöveg és képek: Pécsi Linda

Első rész: Nyugat-Balkáni kalandok - Ulcinj

Európa egyik legkevésbé ismert szegletében, mindössze Dél-Dunántúlnyi területen fekszik Montenegró, a fekete hegyek országa. És valóban, Podgorica környékétől eltekintve mindenhol hegyek, szurdokok és kanyonok terülnek el, amelyek a legmélyebbek közé tartoznak az egész világon. Ebbe a vadregényes országba utaztunk 8 napra.

Odafelé a kényelmes utazást szem előtt tartva a Horvátországon keresztül vezető utat választottuk. Hétköznap lévén gyorsan haladtunk az autópályán, de még így is beiktattunk egy pihenőéjszakát Lozovacban, hogy megnézhessük a Krka Nemzeti Parkot. Lozovacból busszal, míg Skradinból hajóval lehet eljutni a vízesésekhez, mi, hogy a táj szépségét élvezni tudjuk az utóbbit választottuk. A fő vízesés környéke kellemes tempóban két óra alatt körbejárható és fürdésre is lehetőség van.

Másnap kora reggel indultunk útnak, hogy mihamarabb megérkezzünk a montenegrói Ulcinjba, ahol a szállásunk volt. Jól haladtunk, bár a kis bosnyák tengerparti szakasznál és a horvát-montenegrói határnál is várni kellett negyed órát, de a magyarokat nem piszkálják a határőrök. A Montenegróba látogató turisták szinte kizárólag a tengerpartra utaznak, ezért a parttal párhuzamos főúton állandóak a dugók, és a sebességkorlátozások miatt is lassan lehet haladni. A turisták főleg Nyugat-Európában dolgozó balkáni vendégmunkások, akik nyáron hazatérve a családjukkal együtt a saját országuk tengerpartjára jönnek pihenni, ezért megtévesztő módon rengeteg felső kategóriás svájci, német és svéd rendszámú autót lehet látni. A másik végletet a nagyon sok öreg, kettes Volkswagen Golf jelenti, szinte minden második autó ilyen típusú.

A tengerpart legjelentősebb városa Budva, ahol a montenegrói kormány tudatos fejlesztéspolitikai tervei szerint sorra épülnek a luxushotelek, míg a délen fekvő Ulcinjban az elmúlt években két hatalmas szállodát tettek a földdel egyenlővé, hogy ne veszélyeztesse Budva turisztikai hegemóniáját. A déli részeken hotelek helyett a családok apartmanházakat építenek és a turizmusból élnek. Szinte mindegyik ház tetejéből kiállnak az acéloszlopok, hogy a növekvő turistaszámot követve több szintet építhessenek rájuk. Ennek ellenére minden tengerparti város hangulatos, igazi mediterrán üdülőhely. Dél felé haladva egyre inkább érezhető az albán hatás, a hegyoldalakban megjelennek a minaretek és mire elérjük Ulcinjt igazán átérezhetjük a balkáni hangulatot.

Szöveg és képek: Pécsi Linda

Ulcinj Montenegró legdélebbi városa, az albán határtól mindössze 10 km-re, így a várost többségében ez a nemzetiség lakja. A térség különlegessége a napos órák extrém magas száma. Első nap a városhoz tartozó, 13 km hosszú homokos strandot, a Velika Plazát fedeztük fel, melynek vize a tűző napsütés ellenére elég hűvös volt. A montenegrói strandok egy megállapodás szerint fele részben fizetősek – itt telepített napernyők és napozószékek vannak -, míg másik részük ingyenesen használható. A strandon lehetőség van jet-skizni, banánozni és a víziejtőernyőzést is ki lehet próbálni. Dél körül azonban mindig feltámad a szél, ami hosszan viszi a homokot, ezért a strandolást célszerű délelőttre, vagy késő délutánra időzíteni. Este a belváros felé vettük az irányt, ahol a szűk utcákban hömpölygő tömegben lehetetlen parkolóhelyet találni. Az óváros egy sziklaszirten terül el, csodálatos kilátást kínálva a tengerre és a város többi részére. A belvárosban található a kisebb strand, mellette húzódik a korzó, ahol a turisták és a helybéliek üldögélnek esténként. Itt betértünk egy étterembe, ahol azonnal megállapították, hogy magyarok vagyunk és végig rendkívül kedvesek voltak velünk, segítettek az étlap fordításában, lesték minden kívánságunkat. Meglepő módon Montenegróban szinte mindenhol beszélnek angolul, így mindent egyszerű elintézni. Miközben a tengerparti minaretből felhangzott a müezzin éneke, elindultunk vissza a szállásunkra.

1953. május 29-én az új-zélandi Edmund Hillary és segítője Tenzing Norgay sherpa voltak az elsők, akik feljutottak a világ legmagasabb csúcsára a Himalájában. Az új-zélandi filmesek a legendás csúcshódításról Beyond the Edge címmel filmet készítettek, melyhez sikerült megszerezniük a Hillary család beleegyezését is. A film alapjául szolgálató eredeti felvételeken túl a mászás egyes részeit újraforgattak az eredeti helyszíneken, az új-zélandi Déli-Alpokban és a Himalájában és beleszőtték az alaptörténetet elmesélő dokumentumfilmbe.

A filmet, amelyből 3D változatot is készítettek, először a szeptemberi Torontói Filmfesztiválon mutatják be. Október 24-től kerül az új-zélandi nézők elé, az európai megjelenésről egyelőre nincs hírünk.

A Dachstein nyugati lábánál hófedte hegycsúcsok ölelésében fekszik a Gosau-völgy. A völgyben fekvő tavak vízében tükröződnek vissza a festői hátteret nyújtó Dachstein hóborította hegyoldalai a Gosau-gleccserrel, mely az osztrák Alpok egyik legszebb látványát tárja a szem elé.

A Gosau-tó és környéke Salzkammergut egyik gyöngyszeme, az aktív kikapcsolódás egyik központja. Nyáron túrázhatunk, kerékpározhatunk a Gosau-tó körül vagy a fantasztikus panorámát nyújó Laserer klettersteigetn is végigmászhatunk.  A Gosaukammbahnnal kényelmesen feljuthatunk zwieselalmi hegyállomásra és ahonnan szép időben gyönyörű kilátás nyílik a Dachstein gleccserre, télen pedig a Dachstein West sírégió részeként vár a környék. A cikk folytatásáért és további fotókért kattints ide.

 A cikk folytatásáért és további fotókért kattints ide.

"Idei egyik állomásunk az úti célként sokak által figyelmen kívül hagyott Belgium volt, mely a tündérmesébe illő középkori városkáival, különös hagyományaival, csokoládéival és söreivel bármely turistát képes elkápráztatni. Brüsszel híres látnivalói, utcazenészei, világhírű múzeumai és a metróállomásokon látható műalkotások éppúgy a csoda részét képezik, mint Bruges keskeny utcái, évszázados terei és bolhapiacai, vagy akár a waterloo-i oroszlánszobor a körülötte ringatózó búzamezővel. A  videónkban az olyan nevezetességek mellett, mint az Atomium vagy a Manneken Pis, próbáltuk megragadni azt a bizonyos belga életérzést is, melyhez hozzátartozik a gofri, a sör és persze sok-sok csoki."

Barnus

A vezetés néha elég monoton, főleg az autópályán ha nincs aki szórakoztasson. Több száz kilométeren át folyamatosan figyelni, ugyanazt a cselekvés sort végrehajtva monotonná válik, elálmosít. Ez szélsőséges mértékű álmosságot, úgynevezett autópálya-hipnózist okozhat. De nem a következő utakon. Nézzük az igazi útrekordereket, avagy a világ legkülönlegesebb útjait!

A legmeredekebb utca - Baldwin Street, Dunedin, Új-Zéland

A 38%-os meredekségű új-zélandi Baldwin Streetet tartják hivatalosan a világ legmeredekebb utcájának (állítólag a mértékátszámításnál hiba történt és azóta is hibásan ez szerepel az első helyen). Az új-zélandi Dunedinben számos meredek utca található, aminek az oka, hogy brit koronagyarmatként Londonban tervezték a város úthálózatát, anélkül, hogy látták volna a földrajzi adottságokat. A helyi útépítők viszont betartották a gyarmattartó mérnökeinek terveit, melynek eredményeként született meg ez a rekord is.

A legszélesebb út - Avenida 9 de Julio, Buenos Aires, Argentína

Az argentin Buenos Airesben található  Avenida 9 de Julio sugárút méltán büszkélkedhet a világ legszélesebb útja címmel. A sugárút 140 méter széles, 7-7 sáv fut középen, 4-4 pedig az út két szélén. A 22 sávot túlnyomórészben a fekete-sárga taxik töltik meg, melyek tízezrével gördülnek Buenos Aires utcáin. Az építését az 1930-as években kezdték el, de csak 1960-ban fejezték be.

A legfélelmetesebb út - Guoliang, Kína

A kínai Taihang hegységben található Guoliang alagutat a világ legveszélyesebb alagútjaként tartják számon. A közeli Guoliang falu megközelítése a völgy köré tornyosuló hegyek miatt nagyon nehéz volt, szinte teljesen elzárták a falu lakóit a külvilágtól. 1972-ben egy csoport helyi falusi úgy döntött, hogy alagutat vájnak a hegy oldalába. Eladták jószágaikat, kalapácsokat és egyéb az alagút építéséhez nélkülözhetetlen eszközöket vásároltak. A 13 embernek 5 évbe telt mire kivájta az 1200 méter hosszú, 5 méter magas és 4 méter széles alagutat. A munkások közül néhányan életüket vesztették, de elkészült és 1977. május 1-én átadták a forgalomnak az alagutat.

A leghosszabb út - Pan–American Highway, Észak-, Közép- és Dél-Amerika

A 48.000 km hosszú Pánamerikai főútvonal (Pan–American Highway) kapcsolja össze Észak-, Közép- és Dél-Amerikát. Közép-Amerikában a panamai Yaviza és a kolumbiai Turbo között egy 90-110 km-es szakaszon a híres/hírhedt Darién Gap őserdő (ez a Panama-földhíd, mely komoly biológiai jelentőséggel bír) helyén nincs kiépítve az út. A Pánamerikai főútvonal hosszabb mintha körbeautóznánk a Földet az Egyenlítő mentén (40 075 km).

A legrövidebb utca - Ebenezer Place, Skócia, Egyesült Királyság

Egy ház sarka,  mindössze két méter - ez a világ legrövidebb utcája, az Ebenezer Place. A skóciai utcácska
egyetlen házszáma alatt egy hotel üzemel.

A legkeskenyebb utca - Parliament Street, Anglia, Egyesült Királyság

 A legszűkebb városi utca a világon, a több száz éves Parliament Street Angliában. Az 50 méter hosszú utca  legkeskenyebb részén mindössze 65 cm széles, klausztrofóbiásoknak nem ajánlott.

A legkacskaringósabb út - Stelvio-hágó, Olaszország

Az olasz-svájci határnál fekvő Stelvio-hágó (Stelvio Pass) a Keleti-Alpok legmagasabb, Európa második legmagasabb hágója, ami autóval járható. Legmagasabb pontja 2758 m, átlagos emelkedése 7,4%, ami sokkal ijesztőbbé válik, ha tudjuk, hogy az USA szabványa szerint a főutak emelkedése maximum 6%, a német autópályák emelkedése maximum 4%-os lehet. 48 darab, számozott hajtűkanyarból álló észak-keleti szakaszával a világ legszédítőbb autóútja címet érdemelte ki. Az utat 1820-ban Ferenc császár parancsára kezdték el építeni és mindössze öt év alatt,  2000 munkás részévételével készült el.

A legveszélyesebb út - Yungas Road (Death Road), Bolívia

A Yungas Road, más néven Death Road (Halál útja) 4500 méter magasságban fut Bolíviában, ahol 70 kilométer hosszan köti össze La Paz és Coroico városát.  A keskeny, hajtűkanyarokkal szegélyezett, kavicsos ösvényt paraguayi rabok építették a 30-as években. Az autósok legrosszabb rémálma híres rendkívüli veszélyességéről, ezért 1995-ben az Inter-American Development Bank a világ legveszélyesebb útjának nevezte el. Az út mentén a keresztek azokat az áldozatokat jelölik, akik az út adottságai és a látási viszonyok miatt életüket vesztették (évente átlagosan 2-300-an).

A legkacskaringósabb utca - Lombard street, San Francisco, USA

A világ legkanyargósabb utcája a San Francisco-ban található Lombard Street. A 400 méter hosszú úton 8 hajtűkanyart alakítottak ki, hogy csökkentsék a hegy természetes (40%-os) emelkedését. A sebességhatár ezen a szakaszon mindössze 8 km/óra. A Lombard Street San Francisco egyik jelképe, mely kötelező látnivaló minden turistának.

Legrégebbi út- Giza, Egyiptom

A Gizai út a világ legrégebbi, burkolattal rendelkező útja. A több mint 4600 éves utakon vihették a kőbányákból a piramisok építőköveit.

Legérdekesebb út - GateTower, Osaka, Japán

Japánban az osakai Gate Tower Building ötödik, hatodik és hetedik emeletén fut keresztül az Osakát, Kobet és Kyotót összekötő 300 kilométer hosszú Hanshin autópálya egy szakasza. Az épület 3 emeletének bérlője a Hanshin Autópálya. Ezeken az emeleteken nem lehet kiszállni, mert a lift a negyedik emeletről egyenesen a nyolcadikra visz.  A Gate Tower Bulidinget 1983-ben tervezték át,  az első olyan épület lett Japánban, amelyen egy autóút halad keresztül.  Az épület negyedik és nyolcadik emelete közé egy hidat ékeltek a tervezők, amely szerkezetileg teljesen független az irodaháztól. Annak érdekében, hogy megvédjék az irodaházban dolgozókat az állandó zajtól és rázkódástól, dupla szigetelőréteggel látták el az egész épületet.

Leglátványosabb út-  Atlanterhavsveien, Norvégia

A gyönyörű norvég partvidéken fut keresztül a 64-es út, melynek 8, 4 km-es szakasza az Atlanti Road vagy norvégul Atlanterhavsveien, Norvégia legnépszerűbb turistaattrakciója. Az út leglátványosabb szakasza a 260 m-es a Starseinsundet-híd meredek ívén keresztül vezet. Az út fantasztikus utazást ígér a szigetek és a fjordok között, melyet 1983-ban kezdtek építeni az óceán fölött nyolc híddal. Az elemekkel való harc miatt az építkezés hat évig tartott, mert a szigetek között dúló 12 hatalmas tengeri vihar akadályozta.

A legbonyolultabb kereszteződés - Magic Roundabout, Swindon, Anglia, Egyesült Királyság

Az angliai Swindon Magic Roundabout érdemelte ki a legbonyolultabb (legborzalmasabb) kereszteződés címet.  Öt mini-körforgalom egyetlen körforgalomban. Hogy mi? A külső körforgalomban a szokásos módon, az óramutató járásával megegyező irányban, míg a belső öt kisebb körforgalomban az óramutató járásával ellentétes irányban lehet haladni. A helyiek és a rendszeres használói a körforgalomnak simán,  zökkentő mentesen veszik a több mint 30 éve álló akadályt.