Egy hete ismerkedhettetek meg Serhal Dóra interjúja kapcsán Leveles Zoltánnal, a Bharata Kultúrtér hindu szerzetesével. Ma folytatódik indiai útibeszámolója, körútjának első állomásaival: Mumbai, Ganapatipule, Udupi és Kerala.
Helybeliek pihennek a forgalmas parton
Ajurvéda, szent helyek, vonatfütty
Mumbaiban, utunk első állomásán kevés időt töltöttünk, hiszen amint lehetett, elmenekültünk a nagyvárosból. Mumbai a világ egyik legnépesebb és legforgalmasabb városa, és többen lakják, mint Magyarországot. Az első napokon tehát Mahárásztra állam tengerpartján maradtunk, és az ajurvédikus masszázs, a jóga és a tenger segítségével lazítottunk.
Ajurvédikus gyógyászat
Az Elephanta-szigeteken és Ganapatipuléban templomokat is látogattunk, például Ganésa templomát. Az ősi Hampi, Belúr vagy a májszori palota – India más részein fekvő szent helyek – szintén a világörökség részét képezik.
Az Elefánt-sziget barlangtemplomának főoltára
Külföldi szemmel nézve, Indiában még a hétköznapi események is izgalmasak lehetnek. Utunk során gyakran közlekedtünk vonattal; a jellegzetes indiai vasútállomás-hangulat azonban gyökeresen más, mint itthon. A családok, ha várakozniuk kell, leülnek a földre, újságpapírt vagy takarókat terítenek maguk alá, előveszik az ételhordóikat és falatozni kezdenek. A gyerekek pihennek és játszanak, majd ebéd után akár az egész család bóbiskolni tér.
Indiai hangulat a vasútállomáson
A vonatok néha késnek; egy alkalommal például 6 órát csúszott az indulásunk. A késéseket leszámítva, a vasútszervezést igyekeznek a legszínvonalasabban megoldani. Az interneten is követhető, hogy egy adott vonat merre jár és mikor érkezik. A járat- és vágányszámokat az állomásokon pontosan kiírják – de a legnagyobb segítségünk a hangosbemondó, amely folyamatosan szól. Az indiai szerelvények rendkívül hosszúak, gyakran 25 kocsiból állnak.
Udupi, ahol a lélek és a gyomor is jóllakik
Amikor a Karnataka állambeli Udupiban meglátogattuk a Krsna-templomot, meghallgathattunk egy harmincegynéhány fős női kórust is, akik hangszeres kíséret nélkül, a földön ülve énekeltek ősi dalokat.
Hema Mani és lánya templomi dalokat énekelnek
Számomra ezek az élmények jelentik a fő okot, amiért újra és újra visszajövök Indiába. Ilyenkor igazán nyakon csíphetem az óind kultúrát. Nem pusztán arról van szó, hogy az évezredes dalokat a végletekig tudnám hallgatni – ami még jobban magával ragad, az a tekintet és az átszellemülés, amely az indiai zarándokok énekéből árad. Elgondolkozom: természetesen nem hiszem, hogy a környezet egymagában képes lenne befolyásolni az embert. Végső soron csak önmagunkon múlik, miképp érezzük magunkat egy adott térben, helyszínen. Mégis, felemelő érzés megtapasztalni egy ilyen évezredes kultúra erejét.
De haladjunk tovább: Udupi nem csak a templomairól, hanem a konyhájáról is híres. Aki kicsit jártas az indiai gasztronómiában, az tudja, mit jelent az udupi szakácsművészet. Az egyik kedvenc éttermem a templomtól 3-4 perc gyaloglásnyira fekvő Woodland. Itt is, akár más nívós indiai vendéglőkben, általában hosszú sor áll az ajtó előtt. A körülbelül 100 férőhely ellenére is gyakran fél órát kell várni, mire sorra kerülünk. A bejáratnál egy biztonsági ember felírja a nevünket a várólistára, és csak a sorban állás, helyfoglalás, rendelés, ételre várakozás után foghatunk neki az étkezésnek.
Vegetárius csemegék banánlevélen
De megéri a türelem! A vegetárius lakomák mindig kárpótolnak; imádom ezeket az utánozhatatlan ízeket. Én ún. dzsaina menüt szoktam kérni, mivel gaudiya-vaisnava szerzetes révén jellemzően nem eszem hagymát.
De szeretnék én is, hej, Keralában élni!
A következő állomásunk Kerala volt, amely eltért Udupitól. A különböző indiai államok olyanok, mintha különféle országok lennének: kultúrájuk, étkezési szokásaik, nyelvük hangzása is más. Az egyes dialektusok között gyakran szinte semmi áthallás nincs, írásjeleik is különböznek.
Három napot töltöttünk Keralában, amely a lagúnáiról, az ún. „backwaters-ről” vagy „hátsó vizekről” híres. A gyönyörű, kb. 900 km hosszú csatornarendszert 5 tóból és 35 folyóból alakították ki, és az Arab-tengerhez is elér.
Kerala lagúnái Alleppey környékén
Ha errefelé csónakázunk, láthatjuk a banánfás, pálmafás ligeteket és az autentikus lakókat. Ezt az élményt mindig különösen élvezem: megtapasztalhatjuk, hogy milyen egyszerűen és békességben lehet élni a zajos 21. században. A parton az egyik lakó fogat mos a víz mellett, a másik banánt szüretel, valaki ruhát tisztít és így tovább. Amikor tehát az irodában legközelebb arról álmodozunk, szeretnénk elvonulni egy pálmafás, lakatlan szigetre, javaslom, Kerala vidékéről nézegessünk képeket.
Nem csak a csónakázó érdeklődők, hanem a luxusturizmus szervezői is rátaláltak Keralára. A korábban terményszállításra használt nagy hajókat lakóhajókká alakították át. Ezekből ma kb. 2000 bérelhető ki. A turisták több napra is befizethetnek egy-egy luxusútra, és az adott időre az egész lakóhajó az övék, saját kapitánnyal, legényzettel, szakácsokkal és takarítóbrigáddal.
A következő rész tartalmából ;-)
A legközelebbi útibeszámolónkban szó lesz arról, mit tudtunk meg a bharatanatyam klasszikus indiai táncról, milyenek a dravida templomok, mik azok a tehénmenhelyek, és mit érdemes tenni, ha 6 órát késik a vonatunk. Tartsatok velünk és a Bharata Kultúrtérrel jövő héten is!
%20Tower%20glass%20boxes2.png)
Ganapatipule
Ravana - démonikus alak
