Világutazó

Hol található? Phonsavan Laosz északi részén található Xieng Khouang tartományban - a terület egy széles fennsík, amely az Annam-hegység vonulatai közé ékelődött be.

Mi a vonzereje? Tökéletes úti cél azoknak, akik a járatlan utakat keresik. Leglátványosabb kincse az úgynevezett “Korsómező”, amely a területen talált régészeti leletek sokaságáról kapta a nevét. A másik - bár jóval szomorúbb - nevezetessége a vietnami háborúhoz kapcsolódik: ezt a régiót rengeteg bombatámadás érte a konfliktus eszkalálódása során.

Miért pont ide? A közelmúlt nehéz öröksége, és vidék viszonylagos elzártsága ellenére Phonsavan egy szerethető kisváros, barátságos lakosokkal (a fejlődő turizmusnak vannak vadhajtásai is, azonban ezeket egy kis odafigyeléssel el lehet kerülni). A történelem előtti korok iránt érdeklődők nem hagyhatják ki a “Korsómezőt”, amelyet a kőkorszakban alkotott emberi kéz - példának okáért az angliai Stonehenge is ebben a korban keletkezett. A másik érdekes - bár kissé bizarr - látványosság a háborús hulladék, ami a területen található. A helyiek ráadásul újrahasznosították ezeket az eredetileg gyilkos eszközöket: gránátrepeszekből ékszereket, kiskanalakat készítettek, nehéz rombolóbombák maradékaiból virágládák lettek. Békésebb elfoglaltság megismerkedni a környékbeli törzsek változatos szokásaival, de a természeti szépségek kedvelőinek is tartogat meglepetéseket a környék: vízesések, meleg vizű források és kisebb-nagyobb tavak várják a Vientiane, Luang Prabang, Vang Vieng városok nyüzsgésétől menekülni kívánó utazókat.
Figyelmeztetés! A vietnami háborúban rengeteg bomba hullott erre a területre, amelyek jó része nem robbant fel, és még ma is veszélyt jelent. A főutak többségét mára megtisztították a robbanószerektől, viszont ezekről letérni életveszélyes lehet. Erdei sétára, felfedezőútra csak helyi vezető kíséretével érdemes elindulni!

Mikor utazzunk? Novembertől márciusig kellemes az időjárás Laoszban, ennek megfelelően ilyenkor fordulnak meg legtöbben az országban. Akit az eső nem ijeszt meg, utazhat a májustól októberig tartó esős évszakban is - a vidék ilyenkor is gyönyörű.

Hogyan utazzunk? A régió repülővel is megközelíthető: a Laosz Airlines gépei Vientiane-ből és Hanoi-ból (Vietnamból) indulnak, de a közelebbi városokból légkondicionált VIP-buszok, helyi járatú autóbuszok és kisbuszok is indulnak ide. A környéken lévő nagyobb települések: Vang Vieng, Luang Prabang, Vientiane és Vinh (Vietnam). 

Hol legyen a szállás? Ahogyan azt egy elszigetelt település esetében ki lehet számítani, Phonsavan város szállodáiban leginkább csak alapfelszereltséggel találkozhat a turista. Ez azonban bőven elég, ha a környéket akarjuk felfedezni. Az egyik ajánlható szálloda a Maly Hotel, a másik a Vansana Plain of Jars Hotel.
Tippek utazóktól! A beszámolót író utazók többsége szerint túravezető felfogadása nélkül nem érdemes nekiindulni a felfedezésnek. Néhányan megemlítik, hogy a város központjában található éjszakai piac is megér egy-két órát, ha egy kicsit el akarunk vegyülni a helybéliek között.

Aki közelebbről szeretné megismerni az USA igazi arcát annak érdemes autóba ülni, és nekivágni a végtelen utaknak. Mi épp ezt tettük, és közel 100 ezer mérfölddel a hátunk mögött elmondhatom, hogy minden megtett mérföld ajándék volt.A tájak és a látnivalók szines egyvelege kárpótolt minden fáradtságért, és az éjszakai szálláskeresésből adódó kényelmetlenségért. Amerika legszebb útjainak hosszú a listája, igy nem ígérhetem hogy teljes képet adok róluk, de egy kis ízelítőt mindenképp.

Az első számú kedvenc, a Pacific Coast Highway (Pch) ami nemcsak a mi listákon élvez előkelő helyet, de az USA top 10 legszebb panoráma útjainak egyike. A Pch az USA nyugati partján fut keresztül 3 államon, szinte végig a partvonalat követve, és hihetetlen változatosságával minden kilométeren elkápráztatja az átutazót. Az eredeti Pacific Highway-t még a '20-as években építették meg, és a 2715 km hosszú szakasz a világ leghosszabb összefüggő aszfalt útja volt akkoriban. Ezután hosszabbították meg északon Vancouverig (Canada) Dél felé pedig egészen San Diegoig. Észak felől Kaliforniába belépve áthalad a Redwood Nemzeti Parkon, ahol a planéta legmagasabb fái ejtenek ámulatba, majd San Francisco-t elhagyva halad tovább a világhírű Big Sur partszakaszon, ami érintetlen öbleivel sok művészt megihletett már. A partmenti csipkézett sziklákat és az éles kanyarokkal tarkított szakaszokat felváltja a Dél-Kaliforniára jellemző végtelen homokos tengerpart, és persze a pálmafák sem maradhatnak el. A Pch teljes hosszában olyan mint egy állandóan változó festmény, ahol szinte bűn megállás nélkül végighajtani. Bár szerintem ez nem is lehetséges, és nem csak több ezer kilométeres hossza miatt, mégcsak nem is a forgalmi dugóknak köszönhetően, hanem mert egyszerűen képtelenség ellenállni az útszéli megállóknak, amik 1000 stoptáblával felérnek.

Még mindig Kaliforniában járunk de már messze a parttól, az állam keleti oldalán. A Sierra Highway-n utazunk (Hwy 395) ami a szintén minden kanyarral valami újat tartogat. Los Angelestől Észak felé haladva keresztül visz az út a kaliforniai Red Rock canyonon majd megkövesedett fekete lávatengeren, és az Ownes Völgyön átvonulva belép a festői High Sierra kapuján. Innentől Észak felé haladva drámaian megváltozik a táj. A kopár sivatagos területeket magunk mögött hagyva az országutat Sierra Nevada hegylánca fogja közre. Jobbról a télen-nyáron havas csúcsaival a Mount Whitney vonulata, balról pedig White Mountain hegylánca állnak őrt Kalifornia és Nevada állam természetes határán. A Sierra Highway-ről letérve útba ejthetők olyan nevezetes helyek, mint a Mammoth tavak, vagy a híres Yosemite Nemzeti Park, és ha ez mind nem lenne elég akkor tovább haladva eljuthatunk a Tahoe tóhoz, ami szintén kedvelt turistaparadicsom, a kaszinóiról híres Reno szomszédságában.

Kalifornia után következzen egy kis "Vadnyugat". Sokaknak ismerős lehet a kép a nyílegynes útról, ami a magányos tanuhegyek közt fut az ország belsejében. A 163-as úton járunk és Utah-ból Arizona felé egyenest a Monument Valley-be tartunk. A kép igazi ikonikus pontja Amerikának, és az út közepén állva lenézni a völgyre az valami egészen különleges érzés. A Navajo indiánok földjén járva igazi időutazásban vehetünk részt. A  földből kinőtt sziklaóriások felelevenítik a régi western filmekből jól ismert helyszíneket, és csak a végtelen aszfalt utak emlékeztetnek rá, hogy a 21. században vagyunk. Ezen az úton autózva minden sejtünket átjárja a vadnyugat varázsa, és teljesen átszellemülünk, ahogy a völgybe érünk.

Még mindig a Vadnyugat, de már Arizonában járunk. A 89A utat követve Page-nél átkelünk a 244m hosszú Grand Canyon hídként is ismert, Navajo Bridge-en. Ez a 140 m magas acélmonstrum fontos közlekedési átkelőhely, ami Las Vegas után az első átkelési pont a Colorado Folyón és közvetlen átjárást biztosít a Grand Canyon északi és déli perem között. Két éves építkezést követően 1929-ben nyitották meg az akkoriban a világ legmagasabbnak számító acélhídját. Ezt megelőzően csak komppal lehetett itt átkelni a közeli Lee's Ferry-nél.

Tovább haladva Arizona vörös pusztaságán átkelünk a Painted Deserten (Festett Sivatagon), amitől nekem személy szerint tátva maradt a szám. Jobbról - balról bámulatosan színes közetsávos dombok között fut az út,  és csak a jó ég tudja hányadjára hagyja el a szánkat az :"ez hihetetlen!" vagy az "Úristen, de szép!" felkiálltások. Aki szeretné jobban szemügyre venni a Painted Desert vörös-fehér homokkő buckáit, annak a történelmi 66-os útról kell letérnie, 115 mérföldre Flagstaff-től, és keresztül autózni a Petrified Forest Nemzeti Parkon. Garantáltan megéri a kerülőt...

Az arizonai Sedona is elbüszkélkedhet látványos útszakaszokkal. Valójában Sedona egész területét egy összefüggő panorámaút hálózza be. A Flagstaff-tól 30 perc autóútnyira fekvő kisvárost minden irányból monumentális vörös hegyek csoportosulása zárja körbe, így Sedonában járva mindegy melyik úton járunk minden oldalról hasonló látvány fogad.

Útmenti vörös sziklákat azonban láthatunk Nevada-ban is. Az I15-ről letérve Las Vegas-tól kb 45 perc-re található Nevada legöregebb parkja a Valley of Fire State Park. Ha valaki Utah és Las Vegas közt átutazóban jár erre és csak szeretné útba ejteni a vörös sziklákat akkor jobb ha felkészül, hogy az amúgy 1-2 órás útból könnyedén lehet félnapos csúszás. Persze itt sem a rossz útviszonyok vagy a forgalom ami feltartja az embert, hanem a  látvány, ami önmagáért beszél.

És ha már káprázik a szemed a sok vöröstől akkor ideje csatornát váltani. Ne tévesszen meg senkit a látszat, nem méteres hókupacot látsz az út szélére hányva, hanem hófehér hullámzó homokdűnéket. Ez már itt Új Mexico és a 70-es úton járunk Alamogordo és Las Cruces között. Erre járva érdemes betérni a White Sands National Parkba, és időt nem sajnálva felmászni a vakító fehér homokdűnékre. Az út másik érdekessége hogy időnként biztonsági okokból lezárják amíg a közeli White Sand Missile Range hadiállomáson rakéta tesztelés folyik.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

Mivel mással zárhatnám a sort mint egy igazi amerikai klasszikussal. A Road 66 azaz Amerika főútja, ami Chicagotól Los Angelesig 2448 mérföld hosszan (kb 4000 km) 8 államon keresztül szeli át az országot. A "Mother Road" nem egy közönséges főút. Ez volt az első út, amit Amerika keleti és nyugati partja között megépítettek az 1920-as években. A mára már történelmi út valaha az új élet lehetőségét jelentette azok számára akik egy jobb jövő reményében elindultak az ígéretes Nyugat felé. Ma pedig a kaland és a felfedezés szimbóluma az átutazók számára, ami keresztül visz kultúrákon, életstílusokon és visszarepít a múltba. Ma már I40-esnek jelzik a térképeken a jórészt kiszélesített többsávos autópályát, de egyes szakaszokon meghagyták eredeti formájában. Aki rálép erre az útra megérti, hogy van az úgy, hogy olykor nem is a célbaérés a jutalom, hanem maga az út

Ez a kis ízelítő az USA legszebb útjairól, messze nem ad teljes képet, épp csak arra elég, hogy kedvet csináljon.
Azt azért nem árt észben tartani, hogy a távolságot itt óriásléptékben mérik, ami nekünk magyar szemmel elsőre szokatlan lehet. Viszont aki egyszer elindul, hogy felfedezze Amerikát  és nyakába veszi a végtelen országutakat, az jobb ha számol vele, hogy eljöhet a pillanat amikor már nehéz lesz megállni és visszatérni a "való világ" monoton hétköznapjaiba...

Bakonybél és Zirc között félúton, az erdő ölelésében fekszik a Forest Hills Biohotel & Golf, ebben a fantasztikus környezetben tölthet el egy kellemes hétvégét egy szerencsés olvasónk, aki június 10-én éjfélig kitölti a quizünket.

A Bakonybélbe vezető útról lekanyarodva néhány méter után egy fakapuval találjuk magunkat szembe, majd pár száz méter megtétele után megérkezünk a hotelhez, mely a közel 60 hektáros terület központja.

Ahogy a képeken is látszik nem egy kirívó ultramodern sokemeletes épület, hanem a tájjal tökéletes harmóniában levő, otthonos, de mégis minden kényelmet kielégítő, prémium kategóriás hotel. A rattan bútorokkal berendezett átriumos hall fölötti galériáról nyílik a hotel 12 szobája (Standard Double, Junior Suite, Deluxe suite-apartman) illetve a Klubházban további 4 szoba (Club Standard Tourist) várja a vendégeket.

Az egész hotel és a szobák berendezése is nagyon hangulatos, a kötelező wellness-részlegen (finn szauna, infraszauna, gőzkabin, sókabin, jacuzzi) kívül egy külső medence és napozóterasz is tartozik a hotelhez, melynek remek nyugati fekvéséből adódóan a medencéből élvezhetjük a nap utolsó sugarait.

Az üvegezett verandás ebédlőből nyílik a hotel egyik, számomra legvonzóbb és igazi kuriózumnak számító helyisége, a könyvtárszoba. A klasszikus enteriőr (bőrfotelekkel, fabútorokkal) és a megannyi könyv arra csábít, hogy magunkra csukva az ajtót kicsit elvonuljunk.

A közel 60 hektáros területen nagy sétákat tehetünk, vagy akár kerékpárra pattanva körbejárhatjuk az egészet. A golfpálya központja a Klubház, ahol szintén a vendégek rendelkezésére áll 4 szoba, melyek akár egybe is nyithatók, így nagyobb társaságoknak is alkalmas.

A ház mögött a kis patakon átívelő hídon túl, a borospince mellett egy hatalmas rendezvénysátor áll, ahol grillpartyk vagy egyéb összejövetelek szervezhetők. Szintén különlegességnek számít az erdő szélén fekvő Forest Hills kiskápolna, melyet a Ciszterci Apátság szentelt fel.

Ma már nyoma sincs, az egykori szántóföldnek, helyette mindenhol zöld fű borítja a területet. Ugyanis a hotel mögötti domboldalon 27 hektáron terül el a számos vízakadállyal és 55 homokakadállyal nehezített, 9/18 szakaszos pálya, melyet tavaly nyáron nyitottak meg. A golfpályát kialakítása és fekvése teszi egyedivé.  

A hétvége folyamán lehetőségünk volt kicsit közelebbről megismerkedni a golfpályával és kipróbálni a játékot. A hotel mellett elterülő három hektáros Driving Rangen vagyis gyakorlópályán, egymás mellett 8-10 ember tudja egyszerre gyakorolni az ütéseket.

Mi is itt kezdtünk neki az alapok elsajátításába oktatónkkal, aki megmutatta az alapbeállást, ütőfogást, majd gyakoroltuk a jellegzetes golfütést, a swinget, az egyik legösszetettebb mozgásformát, aminek tökéletes elsajátítása elengedhetetlen része a játéknak. A gyakorlás végére már sikerült egy-egy labdát egész szépen azzal a bizonyos jellegzetes hanggal egész messzire elütni.

Az ütés gyakorlása után következett a gurítás elsajátítása a greenen és egy kis “háziverseny”. Összességében remek, de nem könnyű sport, mindenkinek ajánlom ha van lehetősége próbálja ki, milyen az a bizonyos golféletérzés.

A gasztronómiai élményeket tekintve is csillagos ötöst érdemel a hotel illetve a chef. A félpanziós ellátásban egy négyfogásos (előétel, leves, főétel, desszert) vacsora szerepel, ahol még háromféle főfogás közül is választhatunk.  Ott tartózkodásunk alatt jó néhány ételt volt szerencsém megkóstolni, melyek nemcsak isteni finomak voltak, de már a tálalásuk is nagyon tetszetős volt.

Nem utolsó sorban pedig minőségi alapanyagok felhasználásával készültek, melyek többnyire biogazdaságokból és helyi termelőktől származnak. A hotel ugyanis kiemelt figyelmet fordít a bio életmódra és törekszik ezen szigorú feltételeknek megfelelni.

Ha már kipróbáltuk a hotel kínálta számos kikapcsolódási lehetőséget érdemes körülnézni a környéken is. A természetszerető túrázóknak gyönyörű útvonalakat és helyeket rejt a Bakony, mint a Cuha-völgye, az Ördög-árok, Bakonybél vagy a több mint 700 éves Cseszneki Lovagvár. A közeli települések közül érdemes felkeresni Zircet és gyönyörű arborétumát, Herendet, a hazai porcelánkészítés fellegvárát vagy a híres Pannonhalmi Apátságot, de mindössze néhány kilométerre Bakonybélben található Magyarország első számú csillagászati ismeretterjesztő központja, a Pannon Csillagda.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a meghívásért, a kedves fogadtatásért és nem utolsó sorban a remek hétvégéért. Mindenkinek csak ajánlani tudom Bakony közepén fekvő nyugalom szigetét, a Forest Hills Golf & Biohotelt!

A nyereményjátékért kattints ide!

Az első mödlingi via ferrata túrám meghozta a kedvem, hogy jobban belemélyedjek és egyre magasabbra törjek a via ferratak világába. A következő via ferratam bár rövid, de igen látványos és kitett útvonalon haladt egy függőleges sziklafalon.

Hajnalban indultunk az utazom.com csapatával az osztrák Seebensteinbe, túránk kiindulópontjára. Már a buszból láttuk Türkensturz szikláját az "ál-várromot", ami már távolról és első pillantásra is határozottan függőlegesnek tűnt. Egy kis séta és a via ferrata felszerelés felvétele után egy rövid 30 perces kaptatóval megérkeztünk a Pittentaler klettersteig beszállópontjáig.

Az út egy vaslétrával indul, aminek tetejéhez érve átmászunk a sziklafalra és rákapcsolódtunk a drótkötélre. Bár a mászás meredek, a vascövekek, lépések és a jó sziklafogások segítségével jól mászható az útvonal. A mélységi problémákkal küzdők itt már gondban lehetnek, de érdemes körbenézni a panoráma miatt. A fal legnehezebb  része a rövid, függőleges "kiszállófal", ahol már nincsenek segítő lépések. A sziklafalon kell megtalálni a legjobb fogásokat, lépéseket, de ez a szakasz is "leküzdhető", ha pedig elakadnánk vagy bizonytalanok lennénk a túravezetők segítenek.A Pittentaler klettersteig túrára itt jelentkezhetsz ha pedig más via ferrata túrákra vagy kíváncsi kattints ide.

A via ferrata túránk a Türkensturz tetején ért végett, de itt kezdődött gyalogtúránk, melynek keretében ellátogattunk Seebenstein várkastélyába.

Egy kis ízelítő a mászásból:

Néhány hete beköszöntött az igazi tavasz, sőt már itt lohol nyakunkban a nyár, hamarosan elviselhetetlen hőség lengi be majd a betondzsungelt. Azoknak ajánlanék néhány helyet, akik nem vetik meg a túrabakancsot és a túlzsúfolt vízpartok helyett inkább a hegyekben keresnének menedéket a meleg elől.

Hohe Wand

A Hohe Wand Természeti Park Alsó-Ausztria déli részén Wiener Neustadt közelében található 800 és 1.135 m közötti magasságban elterülő erdős fennsík. A park számos érdekességet tartogat a kicsik és nagyon számára is, mint a sziklába függőlegesen beépített "Skywalk", a 24 méter magas kilátótorony, vadaspark, játszó- és szórakoztató hegy stb. A Hohe Wand különböző nehézségű sziklafalai ideális lehetőségeket kínálnak a via ferrátázók számára is.

Rax-Alpok

Rax-Alpok évszázadok óta a bécsiek kedvelt kirándulóhelye, a Keleti-Alpok igazi előbástyája, és Magyarországhoz legközelebb eső 2000 méternél magasabb hegye. A 2007 méter magas Heukuppe csúcsáról  fantasztikus panoráma nyílik. Az  alpesi virágokkal tarkított rétek és a fenyvesek mellett kopár hegycsúcsok és sziklafalak tarkítják a tájat. Hasonlóan a Hohe Wandhoz itt is számtalan via ferrata utat találhatnak a sport szerelmesei.

Ötschergraben

Ötschergräben vagy ahogy gyakran emlegetik, az "Osztrák Grand Canyon" Ausztria egyik lenyűgöző természeti csodája. Az Ötscher-patak vájta szurdokban 12 km-en hosszan fut egy jól kiépített turistaútvonal. Az ösvény hol a szurdok bal, hol a jobb oldalán vezet, fahidakkal, fapallókkal, sziklába vájt alagutakkal tarkítva, miközben lábunk alatt a kristálytiszta fehér habbal zúgó patak csobog, körülöttünk pedig a több tíz méter magas sziklafalakról lezúduló kisebb-nagyobb vízesések garantálják a szemkápráztató látványt. A vadregényes környezet garantáltan felejthetetlen élményt jelent mindenkinek, aki legalább egyszer ellátogat ide.

Magas-Tátra/Tengerszem-csúcs

Tengerszem-csúcs (szlovákul és lengyelül Rysy) a Magas-Tátra 2503 m-es hegycsúcsa a szlovák-lengyel határon, Lengyelország legmagasabb pontja. A Csorba-tótól indulva a Poprádi- és Nagy-Békás-tavon keresztül fenyvesek és törpefenyvesek ölelésében egy rövid láncokkal biztosított szakaszon és egy kaptatót megtéve érjük el végül Rysyt, ahonnan fenséges panoráma várja a csúcshódítókat.

Medve-szurdok  

A Grazi-hegyek között, Mixnitz falu közelében található a Medve-szurdok. Ausztria egyik legszebb szikla-szorosán 169 fahíd, 2900 lépcsőfok visz keresztül körben zuhatagok és zúgók, a pallók alatt pedig a dübörgő víztömeg kísér utunkon. A szurdoktúra végén érdemes elsétálni a Teichalm-tóhoz, ahol egy rövid levezető sétát tehetünk a tóparti ösvényen.

Thayatal Nemzeti Park

Az osztrák-szlovák határ környékén fekszik Ausztria egy kevésbé ismert, de annál szebb védett területe a Thayatal Nemzeti Park. A legkisebb osztrák nemzeti park a Thaya folyó völgyében terül el. Földrajzi és éghajlati adottságainak köszönhetően flórája és faunája rendkívül gazdag.

Hochwechsel

A Hochwechsel (1743 m) az Alpok legkeletibb hegységének, a Wechselnek legmagasabb pontja. Fantasztikus panorámás hegygerince, izgalmas szurdokvölgye egy felejthetetlen kirándulást ígér ezen a vadregényes, gyönyörű területen.

Magas-Tátra/Kriván

A Kriván a Tátra egyik jellegzetes csúcsa, ami csodás panorámával vár minket. Letekintve róla az egyik irányban a Nyugati-Tátra lágy íveit, míg a másik irányban a Magas-Tátra vad sziklatengerét csodálhatjuk. A Kis-Kriván 2334 méteres csúcsa, majd a Kriváni-Zöld-tó popmás látványa kápráztatja el a túrázót mielőtt elérjük a  Kriván 2494 méteres csúcsát. Túrázok számára kötelező célpont Szlovákia jelképének számító hegycsúcs.

Ha azt gondolnád hogy a kaliforniai High Sierra vidéke már az összes csodáját megmutatta, és nincs már új a nap alatt, akkor készülj fel mert most olyan helyre viszlek, ahol garantáltan tátva marad a szád. Félreértés ne essék nem drámai túlzásról van szó, arra az emlékre alapozok mikor nekem bizony leesett az állam. Az uticél nem más mint a Sequoia Nemzeti park, amely Kalifornia szívében, a Yosemite déli szomszédságában egy elfeledett őserdőt rejt magában.

Most pedig képzelj el egy túlméretezett erdőt, ahol a fák olyan magasak, hogy nem látod hol érnek véget, és olyan szélesek, hogy a törzsbe vájt alagúton autók közlekednek. Képzelj el egy, ezekkel a gigantikus fákkal szegélyezett kacskaringós szerpentint ami keresztül halad az óriások birodalmán, egy szempillantás alatt átformálva a „nagyságról” alkotott elképzeléseidet. Isten hozott meseországban, az Avatar titkos erdejében, az Entek birodalmában vagy ha jobban tetszik Liliputiként Guliver  földjén.

Itt nem felhőkarcolók merednek az égbe hanem felhőkarcoló méretű fák, és ezek még mindig nem földünk legmagasabb fái. Magasságban a szintén kaliforniai Redwood (vörös fenyő) viszi el az arany érmet, 115m-es magassággal. S bár az itt élő giant sequoiák alacsonyabbak északi testvéreiknél, viszont jóval terebélyesebbek, és 2000-2700 évükkel mindenképp tiszteletet érdemelnek. A park díszpéldánya a Shermann tábornok névre keresztelt óriás, ami 84 m magasságával és 11m átmérőjével a legnagyobb élő szervezete a planétának. Ha nehéz kizárólag méterben gondolkodni és elképzelni ezt a monstrumot, képzelj el egy 27 emeletes házat aminek 31 méteres alap kerületét kb. 15 emberéri körbe, és most képzeld el hogy mindez él, és folyamatosan növekszik. De nem ám felfelé, ahogy azt joggal feltételezhetnénk, hanem a törzse terebélyesedik évről évre. Kétségtelen hogy az idő nekik dolgozik...  

Nehezen hiszünk a szemünknek ezért úton-útfélen megállunk, hogy meggyőződjünk róla tényleg igaziak, csodálkozunk, keressük a szavakat, de hiába. Az első sokkot követi a következő döbbenet, és ez az érzés végig velünk marad, és elkísér az utunkon. Az agyam valahogy átkapcsol a „nem hiszem el” üzemmódba és hiába látjuk, érzékeljük, tapogatjuk, érezzük a száraz fenyőillatot mégis nehéz felfogni ezt a túlméretezett idegen világot. A fák elszenesedett törzse erdőtüzek nyomát őrzi, ami nem óvatlanságból hanem épp ellenkezőleg, mesterségesen  keletkezett, és az ökoszisztéma fenntartását szolgálja. A tűz egyrészt immunizálja a fa kérgét a gombák és egyéb kórokozók ellen, egyben természetes növekedésre serkentve azt. Másrészt a fenyőmagvak tobozból való kijutását segíti, a nedvességtől megduzzadt toboz pikkelyek kiszárításával, valamint ellenállóbbá is teszi a fákat egy esetleges tűzvész esetén.

Bentebb merészkedünk, hogy még többet fedezzünk fel, és követve a Kaweah folyó vonalát folyamatosan átváltozik a táj. Az óriásokat felváltják a kisebb testvéreik majd egy közepesen szíverősítő 3 km-es emelkedő után végre elérjük a bájos Tokopah vízesést. Bár a Yosemite vízeséseit nehéz felülmúlni, de a Sequoia Nemzeti Park egyetlen vízeséseként mindenképp üde színfoltként tesz hozzá a park varázsához. Fáradtság ide vagy oda még mindig nincs vége a napnak és mi az utolsó pillanatig kihasználjuk az időnket. Hegyet mászunk, sétálunk az erdei ösvényeken, áthajtunk az alagútfa alatt, (Tunnel log)  és megmásszuk a Morro rock sziklába vájt 360 lépcsőjét, hogy madártávlatból is megcsodálhassuk a High Sierra ősi erdejét.

Túl azon, hogy a fákat szigorúan védik, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megóvják a környezetet eredeti formájában, ugyanakkor igyekszenek maximálisan kiszolgálni a turistákat. Így került lépcső a Morro rock sziklájába, és alagút a viharban kidőlt fába. Ugyanis hiszed vagy sem, ezeknek a fáknak az igazi ellenségük a vihar. Gyökérzetük bár terebélyes, meglepő módon nem túl mély, és ezt a hatalmas tömeget nem tudja megtartani egy komolyabb széllökéssel szemben, így elég gyakori itt a kidőlt fák látványa.

A nap záró eseményeként mielőtt magunk mögött hagytuk volna az óriásokat, még abban a kiváltságban részesültünk, hogy az 1.sorból néztük végig ahogy egy barna medvemama a bocsával komótosan átballag előttünk az úton, nem kis torlódást okozva ezzel. Bár ez errefelé megszokott jelenségnek számít, mi mégis olyan extázisban voltunk, hogy izgalmamban még a fényképezőgépet is elfelejtem megfelelően használni, így csak két elmosódott pacaként sikerült megörökítenem ezt a felejthetetlen pillanatot. A párom vigasztalásképp azzal a mondattal nyugtatott, hogy „majd legközelebb” mintha legalábbis ez egy mindennapos jelenség lenne az életünkben. Mindent egybevéve kimerítő de fantasztikus túrát tudhatunk magunk mögött, szarvasokkal medvékkel, és olyan élményekkel  megturbózva, amik felejthetetlenné teszik ezt az 1 napot az óriások földjén. Búcsúzóul még vetünk egy utolsó pillantást a naplementében vörösen izzó Morro Rock-ra és kilépünk a Sequoia Nemzeti Park déli kapuján, abban a biztos tudatban, hogy még visszatérünk.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

Érdekes színfoltként tűnt fel az interneten néhány hete egy új közösségi oldal, az Úton Velem, mely nem másra vállalkozik, mint hogy összehozza az utazni vágyókat. Az egymás segítését célul kitűző kezdeményezés sokszor olcsó lehetőséget kínál a nyaralásra, kikapcsolódásra, közösségi alapon!

A honlap lényege, hogy a regisztráció után kitöltünk magunkról egy adatlapot, melyen fotónk, általános adataink, de olyan nem elhanyagolható ismérveink is szerepelnek, mint a nyelvtudásunk, vagy csomagméretünk, amivel utazni szoktunk!
Ha már regisztráltunk, akkor keresés útján, direkt módon kapcsolatba léphetünk a nekünk tetsző más felhasználókkal, adatlapokra kereshetünk rá, fotókat nézegethetünk, vagy ha úgy tartja kedvük, üzenetet írhatunk a legszimpatikusabbaknak!
Az oldal különlegességét az úgynevezett utazásbörze adja! A regisztrált tagok ide tölthetik fel minden megmozdulásuk, melyre útitársakat keresnek. A lehetőségeknek csak a képzelet szab határt: futás, biciklitúra, hétvégi kirándulás éppen úgy felkerülhet, mint egy hajóút, vagy egy külföldi luxusutazás!
A dolog pikantériáját tehát az adja, hogy nem utazási irodák ajánlatai várják a látogatókat, hanem más emberek ötletei! Ha valaki talál egy 4 fős horvátországi nyaralót, de csak ketten vannak, kocsi nélkül, itt könnyen ráakadhat még két főre, aki elviszi őket és közben felezhetik a költségeket is!  Persze arra is van lehetőség, hogy valaki finanszíroz egy utazást, a másik pedig szállással rukkol elő! Az ötlet kitalálói csak a felületet kínálják, minden mást a látogatók megegyezésére bíznak!
Az említett lehetőségek mellett jó ötlet, hogy feltölthetünk önéletrajzot is magunkról! Könnyen előfordulhat ugyanis később, hogy valaki itt keres majd tolmácsot, vagy egyéb szakembert egy utazáshoz. Ha pedig birtokában vagyunk egy különleges nyelv ismeretének, lehet, hogy akár ingyen juthatunk el a munkánkért cserébe az általunk jól ismert országba!
A kezdeményezés egyelőre most indult, de mi azért azt javasoljuk, hogy regisztráljatok, időről-időre pedig nézzetek vissza, mert ha ez beindul, komoly alternatíva lesz majd a hétvégi és nyári programok megszervezésére!

A High-Sierra vidék mintegy két-harmada természetvédelmi terület, ami változatos parkjaival megkoronázza Kaliforniát, és eme koronának a legszebb ékköve tagadhatatlanul a Yosemite Nemzeti Park. Egy egyszerű és sokatmondó hasonlattal élve: ha a Death Valley a halál völgye, akkor Yosemite csakis az elveszett paradicsom lehet.

Valley view

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, John Muir amerikai természetjáró felfedező szavait használva: "a természet különleges templomai közt messze a leghatalmasabb a Yosemite". Valahányszor itt jártunk, egy másik arcát láttuk, újra meg újra elvarázsolt, megérintett, ámulatba ejtett és egy kis darabot elrabolt a szívünkből ez a vadregényes táj. Gránit dómjaival, gleccser vájta völgyeivel, és kristálytiszta tavaival folyamatos káprázatban tartja az embert. Az idelátogató azt hiheti, hogy valami valószínűtlenül giccsesen gyönyörű poszter elevenedett meg előtte, amelynek minden apró részlete tökéletességről árulkodik. Hiába, a „látványtervező” itt nem spórolt a díszlettel, ezért tőlünk 10-es skálán maximumot érdemel. Sőt  tavasszal még egy extra pont is megilleti mivel ilyenkor még önmagát is sikerül felülmúlnia vadvirágokkal tarkított völgyek, a havas hegycsúcsok, és dübörgő vízesések páratlan kompozíciójával.

Yosemite valley

A Yosemite völgy a turisták elsődleges célpontja, ami autóval biciklivel, sőt lóháton is felderíthető, de meg lehet spórolni a parkolóhelyekért folytatott közelharcot az ingyenesen igénybe vehető menetrend szerinti buszok használatával is. Aki vízesést szeretne látni az a legjobb helyre jött, ez itt ugyanis a vízesések mennyországa. Van amelyik rövid sétával könnyebben megközelíthető - így a Bridalveil fall, vagy a Lower Yosemite fall-, és vannak olyanok mint pl a Nevada Falls, Vernal fall, Illilouette fall amelyekért már egy kicsit küzdeni kell, bár tagadhatatlanul megéri a fáradtságot.

Bridalveil falls

Ugyancsak szót érdemel a Yosemite fall is, ami 740 méterrel Észak Amerika legmagasabbja, de a kontinens legmagasabb vízesései között is dobogós második helyezést érdemel. A tetejére vezető trail keményen próbára teszi az embert, úgyhogy csak az vágjon neki aki testileg-lelkileg, felkészült a 11 km-en keresztül tartó lépcsőzésre ami 850m-es szintkülönbséget hidal át. Mi kissé naivan, de annál nagyobb lendülettel indultunk neki, majd az első km után már minden porcikám tiltakozott a következő lépcső ellen, így  visszavonulót fújtunk.

Glacier point view

Helyette inkább megmásztuk a kevésbé megerőltető, de nem kevésbé kiváló panorámát kínáló Sentinel Dome-t, ami a Glacier Point Road-ról könnyedén megközelíthető. A Sentinel Dome tetejéről a panoráma -minden túlzás nélkül- lélegzetelállító, ráadásul innen 360 fokos szögben belátható az egész Yosemite völgy háttérben bónuszként a  vízesések királynőjével.

Sentinel Dome 

A tökéletes panoráma azonban bizonyos pontokról, akár az út mellől is könnyen elérhető. Ilyen például az Inspiration point (Tunnel view) ahonnan belátható az El Captain és a Dome Rock által közrefogott gleccservölgy tökéletes U alakja, vagy a Glacier point, ahonnan megcsodálható a park egyik jelképe az öreg Half Dome.

Inspiration point

Egy indián legenda szerint a Half Dome és az El Captain egy kővé változtatott házaspár, akik örökké veszekedtek így büntetésből szétválasztották és arccal egymásnak fordították őket, hogy az idők végezetéig nézzék egymást a völgyön keresztül. Ami nekik büntetés, nekünk turistáknak igazi ajándék, teljesen mindegy hogy melyik kilátópontról nézi az ember. Itt nincs olyan hogy „ennél már nem lehet szebb” és mikor már elteltünk a vízesések látványával, déli irányba tovább haladva a Yosemite újabb meglepetéseket tartogat. A déli kapunál található Mariposa Grove mamutfenyőivel egy röpke bepillantást nyújt az óriások birodalmába. Gigantikus méretű Sequoia fák vesznek körül, amik átlag életkora 2000-2200 évre tehető, és mi csak pislogunk és ámuldozunk a felénk tornyosuló óriások láttán.

Tioga pass

De ha a völgyből Észak felé vesszük az irányt, akkor sem csalódhatunk, ugyanis errefelé is tündérmesékbe illő a táj. A Tioga Pass (120 Hwy) vezet keresztül a park északi felén, ami a magasabb alapszint miatt télen hó alá kerül, így inkább lezárják és meg sem kísérlik letisztítani az utat. A téli csendes pihenő után tavasszal viszont teljes pompájában várja a turistákat, a Tuolumne Meadow kristálytiszta víztükreivel. Az északi rész legnagyobb tava a gránit sziklákkal körbezárt Tenaya Lake ami az Olmsted Point-ról már messziről látható.

Tenaya Lake

Itt minden négyzetméteren akad valami amitől az embernek földbe gyökerezik a lába, és a természet szerelmesei nem kevesebb mint 1000 kilométernyi túraútvonal közül válogathatnak, ami behálózza a park egész területét. Könnyebbek vagy nehezebbek, rövidebbek vagy hosszabbak, itt minden túrázni vágyó megtalálja a számítását, csak győzze idővel, mert a Yosemite semmiképp sem egy délutáni program. Mi többszöri látogatásunk során is maximum 1%-át fedeztük fel a 3000 négyzet km-en elterülő vadonnak.  Vég nélkül lehet ragozni és ódákat zengeni az UNESCO világörökség listás tagjáról, és még a legszebb fényképek is csak "szürke" lenyomatait ennek az érintetlen és változatos világnak. Egy biztos: aki ide ellátogat azt nemcsak egyszerűen megérinti a természet, hanem letaglózza és valamiféle intenzív sokkterápiában részesíti, hogy soha ne felejtse el ezt az elveszett világot, itt Kalifornia szívében.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

A Google a NASA-val, a Time Magazine-nal és az Amerikai Földtani Intézettel közösen készített egy igazán látványos összeállítást, ami az elmúlt 25 év változásait mutatja be bolygónkon.

A weboldalon az elmúlt negyed század műholdképeit összefűzve készítettek remek timelapse anyagot, így 1984-től nyomon követhetjük a gleccserek mozgását, Las Vegas és Dubai terjeszkedését, vagy a brazíliai esőerdők eltűnését. 

Szinte mindenki, ha vulkánra gondol fortyogó lávát, izzó törmeléket, hamut és forró gázokat a magasba köpő, hegynagyságú vulkáni kúpot képzel el. A kolombiai Cartagenhatól egy jó órányira lévő Totumo sárvulkán mindennek az ellentéte, alig 15(!) méteres magasságával a világ egyik legkönnyebben megmászható vulkánja, aminek egy kisszobányi főkürtőjében forró láva helyett sár fortyog 2300(!) méter mélységből feltörve a vulkáni csatornából.

A legenda szerint egy helyi pap a gonosz művének tartotta ezt a sárvulkánt, hisz ki hallott már olyat, hogy láva helyett sár tőr fel a mélyből? Ezért szenteltvizet öntve a kráterbe űzte ki az ördögöt onnan. A tizenöt méteres magasság izzadságos leküzdése után a megfáradt utazó ugyan nem érdemel meg egy finom sárfürdőt egy még finomabb masszázzsal felturbózva? Az 51 ásványi anyagot tartalmazó sárfürdőben 2300 méter mélyről feltörő gázok fortyognak. A sár felhajtó ereje miatt nem lehet elsüllyedni, lebegni sem igen - igazándiból olyan furcsa fizikai törvények hatása alá kerül az ember, mintha Keljfeljancsiként próbálna a felszínen maradni.

Ez elsőre senkinek sem sikerül anélkül, hogy ne érezhetné magát egy burleszk film főszereplőjének. A jó hangulat csak egy pillanatra múlik el, amíg végigfut mindenkinek a fejében: és mi van akkor, ha ez nem sár, hanem beton, ami pillanatok alatt ránk szárad a forró napsütésben. A jó hangulat hamar visszatér, amikor az emberek már nem wellnessnek használják, hanem játszótérnek ezt a több, mint két kilométer mélységű sárkupacot.

A Totumo sárvulkán közvetlen szomszédságában álló lagúna remek hely lemosni magunkról stílusosan a sarat, amiben a helyi asszonyok egy kis borravalóért szívesen segítenek nekünk. Az alig 50 kilométernyire lévő Cartagenába tartva érdemes félúton megállni és a Karib-tenger partján egy hangulatos vendéglőben fillérekért megebédelni, majd megmártózni a habokban.                                                                                                                Sok más izgalmas kalandomról, élményemről bővebben olvashattok a blogomon, illetve remélhetőleg még találkozunk itt is a Világutazón.