Világutazó

2013 februárjában volt szerencsém másodmagammal ellátogatni Göteborgba (ejtsd: Jöteborj) egy kisebb kiruccanásra. Őszintén mondom, ha valaha külföldre kellene mennem bármilyen okból dolgozni, lakni, az biztos, hogy idemennék. Mind az emberek mentalitása, mind a városi környezet, mind a vidék és minden, ami svéd egyszerűen elragadó. A továbbiakban szeretnék pár látnivalót bemutatni nektek, amit szerintem mindenképp érdemes megnézni, ha egyszer eljuttok ide. Ja igen, a legfontosabb, nincs kifogás, el kell menni ide minimum egyszer az életben, nem is drága az odajutás, ugyanis fapadossal már 26.000-ből megjárható az út oda-vissza.


Nekünk 10 napunk volt felfedezni a várost és környékét, így nem kellett rohanósra venni és mindenre jutott kellő időnk. Először is a Göte folyó, már a repülőből meglátva szemet gyönyörködtető, ahogy kettévágja a várost. Nevét is erről a folyóról kapta a város. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy Göteborgnak két reptere is van, mi a Göteborg City Airporton szálltunk le, a Wizzair járatai innen indulnak és mennek, de a Ryanair járatai a város másik, nagyobb repterét használják. Leszállva a repülőről, átvéve a csomagokat, már ott állt a bejáratnál a transzfer busz, várva a városba utazó utasokat. Mi interneten, előre megvettük már a jegyeket a buszra, majd fel is pakoltunk.

• 
• 
• 
• 

Kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy indulás közben a buszsofőr svédül majd angolul köszöntötte az utasokat, kellemes utazást kívánt és még poénkodott is. Itthon nem tudom sajnos, hogy mikor fogunk itt tartani, hogy a buszsofőr min. 2 nyelven beszél, kedves és még élvezi is a munkáját (láthatólag legalábbis) és vicces. Kb. 30 perc utazás után megérkeztünk Göteborg központi pályaudvarára (Göteborg Centralstation – Nils Ericssonterminalen (lsd. fotó)). Gondoltuk gyalogosan megkeressük a hotelünket, ezzel is kicsit ismerkedve a környékkel, viszont az állomás sarkánál már felmerült, hogy merre tovább. Ekkor jött egy svéd férfi, akkor perfekt német tudással megkérdezte, hogy segíthet-e nekünk, mert látja, hogy turisták vagyunk. Kedvesen megkértük, hogy inkább angolul beszéljük, úgy többre megyünk és meglepő módon rögtön átváltott és perfekt angoltudással rögtön eligazítást adott nekünk. Ezt csak azért mondtam el, mert hiába skandinávokról beszélünk, akik sokkal előrébb járnak nálunk az idegen nyelvek terén, de még segítőkészek, kedvesek is. Nálunk nagyon sajnos ilyen sincs.A központi pályaudvar, mint nevéből is ered, a városközpontban található és egy tömegközlekedési csomópont is megtalálható itt. Ott tartózkodásunk során mi viszonylag sokat buszoztunk, ugyanis létezik egy Göteborg City Card elnevezésű kártya, amit 24-48-72 órára meg lehet vásárolni és ezzel ingyenes a közlekedés és minden látványosságba a belépő is. Nagyon megéri, úgyhogy ajánlom mindenkinek. Szóval visszatérve a központra, mi először a Palmhuset / Trädgårdsföreningen-be látogattunk el (2-3-4-5. kép), ez a belvárosban található pálmaház, mely teljesen ingyenesen látogatható, viszont gyönyörű. Maga a kis erdős, füves is rész is csodálatos, amiben fellelhető ez a pálmaház, de belülről is ámulatba ejtő.

Az operaház épülete a kikötő szívében található meg, mely bejáratánál egy skorpió farkára emlékeztető szobor található. Hirtelen első ránézésre nem gondolná az ember, hogy ez egy igen híres operaház, mert eléggé eldugott részen található, viszont csodálatos. Mellette található az interneten angolul csak „lipstick”-ként emlegetett magas irodaépület, a Skanskaskrapan, melybe májustól-októberig fel lehet menni lifttel térítés ellenében és fentről megnézni a várost. Mi tekintettel arra, hogy februárban voltunk, sajnos erre nem volt lehetőségünk, de elmondások szerint, nagyon megéri felmenni oda. Az a jó Göteborgban, hogy a központban viszonylag sok látnivaló van egy rakáson, melyek kis séta során is elérhetőek és csak a messzebb lévő látnivalókhoz kell tömegközlekedést használni.
Göteborgban, még mindig a kikötőben járva találkozhattok a Tengerészeti negyeddel azaz Maritimannal, ennek kezdeténél van ez a szobor. Ez magát a Göte folyót ábrázolja, ahogy a városon átmegy, ezzel kettévágva azt. Ez a negyed ingyenesen látogatható, ahol találhattok 2. világháborús tankokat és mindenféle hajókat (én nem igazán értek hozzá). A városközponttól kicsit Északabbra található a Tengerészeti múzeum, ahol régi hajók makettjei találhatóak meg, illetve rengeteg akvárium, melyben a tengerben, öbölben lévő halak, gerinctelenek és mindenféle növény, gomba tekinthető meg. Ez belépődíjas látnivaló, de a City Carddal ingyen van. A tengerészeti múzeumot könnyű megismerni, ugyanis a képen is látszik, hogy egy nagyon magas torony van a bejáratánál, ami pont a kikötő felé néz. Folyt. köv.

• 
• 
• 

Írta és fotózta: Bangó Viktória

Bámiján valaha Buddha-szobrairól volt híres, amelyeket egy évtizede pusztítottak el a tálibok. A háború előtt a tartomány évente több tízezer turistát vonzott, ám a harcok kirobbanása után teljesen megszűnt az idegenforgalom. Manapság leginkább légi járatokkal vagy nyolcórás autóúttal közelíthető meg a régió, amire viszont a tálibok rajtaütései és az utak állapota miatt csak kevesen vállalkoznak.

A tartomány mostanság a síturizmusban bízik: nemzetközi síversennyel és fesztivállal akarja visszacsalogatni a turistákat a vidékre. Idén negyedik alkalommal tartják meg az Afghan Ski Challenge síversenyt októberben az afganisztáni Hindukus-hegységben. A 2013-a versenyen a tizenöt afgán versenyző mellett mintegy tizenöt külföldi sportoló is rajthoz állt. A nemzetközi verseny annak az ambiciózus tervnek a része, amely azt célozta meg, hogy az évtizedekig háború dúlta országban ismét feléledjen az idegenforgalom.

Az ötlet a svájci Christoph Zürcher fejéből pattant ki 2010 júniusában, amikor biztonsági okokból Bámijánban rekedt három-négy napra. "Ilyenkor egy svájcinak rögtön a síelés jut az eszébe". Az ötezer méteres hegyek számos jó terepet kínálnak a lesikláshoz, ám az infrastruktúra még nagyon hiányos.

Néhány figyelmeztetés a szervezők részéről: Az afganisztáni hegyek nem az Alpok vagy a Sziklás-hegység. A mentőcsapat, lavinajelző rendszer, és a helyi orvosi ellátás is nagyon alacsony színvonalú. A mobilszolgáltatás nem működik a hegyekben. Bár Bámiján környéke az egyik legbiztonságosabb vidék Afganisztánban, az ország messze áll a politikai stabilitástól. Mindenkinek javasolt a biztosításkötés és egyéb biztonsági intézkedések betartása. A versenyen mindenki csak saját felelősségére vehet részt.

A tavalyi versenyről készült rövid kis összeállítás:

A 2014 . évi afganisztáni síversenyre az afghanskichallenge.com honlapon lehet jelentkezni.Helyi lakosoknak a nevezés ingyenes, külföldi síelők nevezési díja 500 USD. A befolyó összeget az afgán síturizmus fejlesztésére fordítják.

Az első Afghan Ski Challengeről készült rövid dokumentumfilm 2012-ben a Banff Hegyifilm Fesztivál „Hegyi sport” kategória győztese lett!

Síelj a nyárba EMMA-val - nyerj egy utazást a mesés Dominikába. Nincs más dolgod mint letölteni mobiltelefonodra az EMMA -Biztosítás könnyedén- applikációt (iOS,Android) és használni! A nyereményjáték további részleteit itt találod!

Hol? A város Mianmar központi részén található, ha nem számítjuk az ország hosszan délre nyúló keskeny tengerparti sávját.
Mi van itt? Mianmar második legnagyobb városa, az ország pénzügyi, kulturális és oktatási központja.
Miért érdemes ide utazni? Eredetileg a világ legnagyobb buddhista központját tervezték itt felépíteni. Amikor a döntés 1857-ben megszületett, az addig csendes kisváros gazdaságát felpörgették az ide érkező kereskedők.

Indiai, burmai és kínai kultúra keveredett, az építészet, a tradíciók és az ünnepek sokszínűsége tükrözte a városba érkező emberek hátterét. Bár mostanra a nagyratörő tervek korszaka véget ért, Mandalay sokszínűségből fakadó energiája megmaradt:sok-sok emlék és látnivaló van a városban. A város közepén magasodó domb körüli terület vallási és kulturális szempontból fontos központ, de említést érdemel a híres és látványos, 1,2 kilométer hosszúságú U Bein híd, amely tíkfából épült. Érdemes megnézni a harsányságukról nevezetes piacokat is.

Mikor érdemes ide utazni? November és február között a legkellemesebb a klíma, ilyenkor kényelmes az utazás - ennek megfelelően több turista is van a városban. Akinek nem jelent problémát egy-egy rövid, de minden nap ismétlődő zápor, az jöhet május és október között is.
Hogyan érdemes ide utazni? Mandalay nemzetközi repülőtere Bangkokból, és Kína szomszédos tartományának fővárosából, Kunmingból fogad járatokat. Busz és vonat közlekedik Rangoonból és más, a turisták által többet látogatott településekről - érdemes nagy odafigyeléssel választani, mert az ár, a menetrend és a szolgáltatás minősége változó.
Hol érdemes megszállni? Megszállhat a Hotel Yadanarbonban amelynek tetőteraszi étterme kiváló kilátást biztosít a környező épületekre. Az otthonos 79 Living Hotel egyszerű, de kifejezett hangsúlyt fektet a szolgáltatásokra és a tiszta szobákra.
Hasznos tippek: Úgy tűnik, hogy a Mandalay Hill egy kiváló hely ahová az emberek szeretnek jönni nézelődni, de a legjobb választás ha bérel egy idegenvezetőt aki napközben megmutatja a nevezetességeket.

 

Lisszabon mellett Porto is elérhető repülővel - bár egyszeri átszállás szinte biztos. A portoi landolás után busszal jutunk a nagy egyetemi hagyományokkal rendelkező Coimbrába. Az utat nagyjából végig eukaliptusz erdők szegélyezik. Hogyan is kerül Portugáliába az ausztrál őshonos eukaliptusz? Portugália éghajlati adottságai miatt sok az erdőtűz. A fák pótlására uniós ötlet - gyorsan növő fafajta - eukaliptusz! Csak az eukaliptusz picit magasabbra nő, mint a honos testvérei. Ezzel elveszik a helyi fák életterét, és most ez a gond ... De most megérkeztünk a célhoz. A római, mór és rövid spanyol uralom után a Hódító Alfonz - Portugália első királya a várost tette székhelyévé 1145-ben, és ez 1260 így is maradt. 1260-tól Lisszabon lett a főváros, de most maradjunk Coimbrában.

Este a városban nagy a nyüzsgés, a hírek szerint kendőfesztivál van éppen. Népviseletbe öltözött nők, férfiak hangszereikkel tartanak felvonulást és örömmel és barátsággal fogadják a szájtátó idegeneket.

• 
• 
• 

Az 1290-ben Lisszabonban alapított egyetem 1537-ig többször váltott székhelyet a a két város között, Coimbrába először talán az 1300-as évek elején költözött. A város közepén emelkedő dombra, a 16. században épült III. János palotája ad otthont ma is az egyetemi épületeknek.

Az egyetemen híres és megtekinthetők a díszterem, az "azulejos" - csempékkel díszített oktatótermek, a 18. században épült könyvtár. Az itt magasodó óratornyot vélhetően a harangjának hangjáról keresztelték Kecske toronynak.

• 
• 
• 

Szép kilátás nyílik innen az óvárosra. A látvány uralja a 12. században épült, erődszerű régi katedrális - a Sé Velha. Portugália legszebb román stílusú épületének tartják.

• 
• 
• 
• 

Az új, Sé Nova katedrálist jezsuiták építették a 17. századtól, az egyetem közelében. A belső teret késő 17. századi hatalmas, aranyozott famunka díszíti.

A Rio Mondegon Pedro e Ines Hídon jutunk a túloldalra. A híd két ága egy nagyobb teraszon, középen találkozik. Nevét - egy tragikus sorsú portugál szerelmespárról kapta. A Mondego partján álló szent Klára kolostort 1330-ban Izabella, Dénes király felesége alapította. A templomban van a város védőszentjének a kolostort alapító Portugáliai szent Erzsébet - II. András magyar király dédunokája - sírja is.

• 
• 
• 

A folyó túloldaláról a várdomb feltáruló pazar látványával hagyjuk el Coimbrát.Utunk következő állomása egy másik egyetemi város, Aveiro. Itt csak rövid kávé . sör szünet.Aveiro az óceán partjára épült, tündéri kis város, fantasztikus színekkel. 1575-ig népszerű kikötőváros, de ekkor egy vihar homokzátonyt épít, amivel a várost elrekeszti a tengertől. Mára a megmaradt csatornák, azon közlekedő hajók - persze, hogy, Velencét juttatják az eszünkbe. A lagúna partján gondolához hasonló vízi járművek - csakhogy ezek színesek és vitorlával vannak felszerelve. És itt még a fák is színes ruhát viselnek.

• 
• 
• 
• 

A másik közeli kis város Ilhavo. Ide a Tengerészeti múzeum modern épülete miatt látogattuk. A múzeumban a hajózás és a tőkehal halászat emlékei láthatók. A hajófedélzetet idéző érdekes épületegyüttes a modern építészet egyik kitűnő alkotása. A tervező a lisszaboni ARX Portugal Arquitectos Iroda.

• 
• 
• 
• 

A napot a homokos óceán parton fejezzük be, az idő csak a bátrak számára volt fürdésre alkalmas az amúgy sem túl meleg vízben.

Fotók és szöveg: Farkas Imre (facebook.com/UtazzPixelekkel)

Ausztrália

Ausztráliáról elsőként talán a sydneyi Operaház jellegzetes épülete, a Harbour Bridge, a Nagy Korallzátony esetleg a vörösben izzó Ayers Rock ugrik be, semmikép sem havas hegycsúcsok. Azonban Sydneytől néhány órányira az Ausztrál Alpokban, a téli szezonban tizenegy síterep üzemel. A síelőket jól kiépült sífalvak, szépen kezelt és hóágyúzott pályák várják. Az ország legnagyobb síparadicsoma a Snowy Mountainsben fekvő Perisher. Az első felvonókat az 1950-es évek elején építették amikor még a négy síhegy, nevezetesen Perisher, Smiggin, Guthega és Blue Cow különálló terepként üzemelt, később ezek egyesüléséből jött létre Ausztrália legnagyobb síterepe.

Nem csak a legnagyobb, hanem magasságának köszönhetően egyben a leghóbiztosabb is, az égi áldás elmaradása esetén pedig hóágyúk armadája gondoskodik a megfelelő hóról. Az alsó felvonók 1600 méter körül kezdődnek, legmagasabb pontjuk valamivel 2000 méter felett helyezkedik el. A síközpont nemcsak a síelők számára tartogat szórakozást, a freestyle szerelmesei a helyi funparkban ugrálgathatnak, a sífutók számára pedig egy 100 km sífutópálya áll rendelkezésre.

Új-Zéland

Az Északi Sziget üde-zöld lankás dombjait, a nyugati parton és a sziget belsejében is vulkánok törik meg, köztük a Mt Ruapehu, ahol az ország két legnagyobb síterepe üzemel; a hegy nyugati oldalán a Whakapapa, míg keleti oldalán a Turoa. A síterepek különlegessége, hogy egy máig is aktív vulkánon fekszenek, az utolsó 1995-ös kitörésben a síliftek egy része megsemmisült.

Mt Hutt

A Déli-Alpok privát síterepei mellett jól felszerelt, modern síközpontokat is találunk, mint a Mt Hutt, amit a kemény időjárás miatt gyakran napokra be is kell zárni. Szép időben azonban lenyűgöző, a csúcsról fantasztikus kilátásban lehet részünk, egyik irányban ellátni egészen az óceánig, a másik irányban Új-Zéland legmagasabb hegycsúcsa a Mt Cook tornyosodik.

Remarkables

A Déli sziget és egyben Új-Zéland legnépszerűbb sírégiója, a havas hegyek és mélykék tavak által közrefogott vidék Wanaka és Queenstown közt. Wanakához közel találjuk Treble Conet, az európai sí válogatottak kedvenc edző helyszínét, kicsit távolabb a családok közt népszerű Cardronát. Queenstown síterepei Coronet Peak; a legmodernebb hóágyúrendszerrel rendelkező síparadicsom az országban, és a sziklás hegyoldalaival felejthetetlen alpesi kulisszát kínáló Remarkables.
Ha pedig valami extrémre vágyunk az országban mintegy tizenkét helisí cég kínálja jobbnál jobb útjait.

Coronet Peak

Chile

Az Andok Dél-Amerika meghatározó hegyvonulata, 7000 kilométerével hatszor hosszabb, mint az Alpok, és kiterjedésében maga mögé utasítja a Himaláját. Chilében összesen 18 síterepet találunk nagy részük a fővárostól, Santiagótól északra fekszik, illetve attól délre a vulkánok és tavak vidékén. A négy legjelentősebb síterep: a Chilei Három Völgy, Portillo, Nevados de Chilllán és Pucón.

A fővárostól néhány órára fekszik Portillo. A Laguna del Inca mellé épült sípályák csúcsáról Amerika legmagasabb hegycsúcsát,  a 6962 méter magas Aconcaguát is megpillanthatjuk. A síparadicsomhoz nem tartozik klasszikus „sífalu”, csupán egy felsőbb kategóriás hotel néhány száz ággyal közvetlenül a lejtők mellett.
Portillo különlegessége az ún. va et vient húzófelvonó, aminek völgy-, és hegyállomása közt nincsenek tartóoszlopok az állítólagos lavinaveszély miatt. 

Portillo

Chile és egyben az egész déli félteke legnagyobb összefüggő pályarendszerében, a chilei három völgyként is emlegetett régióban fekszik a világ egyik legmagasabb síparadicsoma (3670 m), Valle Nevado, az amerikaiak és a chilei felső tízezer kedvenc téli üdülőhelye.

Valle Nevado

A vulkánok és tavak vidékén, 480 kilométerre Santiagótól találjuk Nevados de Chillán üdülőhelyet, ahol az alsó részeken a végtelen, havas hegyoldalakat erdők törik meg, majd a fahatár felett valósággal kinyílik a síterep, széles lejtőket kínálva pályasíelőknek és a mélyhó szerelmeseinek egyaránt.

Pucón

Az országban több síterep is aktív vulkánon fekszik, így Pucón a Villarica vulkánon. A hegyoldalakon behavazott rendkívül ritka és különös formájú araukária fenyők díszelegnek. A meseszerű környezetben található sípályákat a ’80-as évek elején szinte teljesen elpusztította egy vulkánkitörés.

Argentína

Argentínában emelkednek az Andok legmagasabb hegycsúcsai. Az országban 16 síterep közül választhatunk, közülük a két legnagyobb, Las Lenás és Cerro Catedral.

Las Lenas

Mendozától 500 kilométerre, délre fekszik Las Lenas. A megannyi 3-4000-ek által határolt síparadicsom sok napsütést és kitűnő porhavat kínál az ide érkezőknek. Las Lenas gyakorlatilag a semmi közepén fekszik, valahol az Andok monumentális hegyláncai közt. A síterep legmagasabb pontjára a duplaüléses Marte felvonóval juthatunk, a 3440 méteres csúcsról a jelölt sípályákon kívül több freeride útvonal, így a közkedvelt Mercurio és Paraiso vezet le a völgybe.


A síközpont Extreme Expedition keretében Las Lenas határain kívülre kalauzolja az elszánt síelőket és deszkásokat, oda ahol a hó érintetlen. Sokszor több napos túrák keretében fedezhetjük fel az Andok hegyeit. A kényelmesebbek cat skiingen (ratrak síelés) és helikopteres síelésen vehetnek részt. Pályasíelőket széles és hóágyúzott lejtők várják, kezdők számára enyhe, zöld jelzésű sípályákat találunk a völgyben. Érdemes megemlíteni az esti síelést, amikor kivilágított sípályákon szelhetjük a lejtőket a késő esti órákig.

Las Lenastól 1200 kilométerre, déli irányba, a festői Nahuel Huapi tó mellett fekszik Bariloche pezsgő kisvárosa. Nyáron túrázok, raftingosok és szörfösök lepik el a várost, júniusban az első hópelyhek után követik őket a téli sportolók, akik Argentína legnagyobb síparadicsomára igyekeznek; Cerro Catedrálra (Catedral Alta Patagóniára).

 

Tiffindell, Dél-Afrika

Dél-Afrika legnevezetesebb síterepe az ország közepén a Tiffindell a Drakensberg-hegység déli oldalán, közel a lesothói határhoz található. Tiffindell 2310 és 2810 m magasságban terül el. Itt már garantálva van a természetes hó is, de emellett a lejtők egészét modern hóágyúrendszer hálózza be. A hóviszonyok a szezonon belül  változóak, hasonlóan az alacsony fekvésű európai síparadicsomokhoz.  Tiffindell arról is nevezetes, hogy itt üzemel az ország legmagasabban fekvő étterme, 2720 m-en. Az ország legmagasabb pontja Thabanshonyana (3482 m).    

 

Lesotho

Lesothoban, a 3220 méter magas  Maluti hegységben, 2005-től működik az Afriski névre keresztelt síterep. A mindössze egy kilométer hosszú és ötszáz méter széles egyetlen pályával és csákányos felvonval üzemelő  síterep a legnagyobb afrikai síterepként hirdeti magát. A pályához egy luxusszálloda is tartozik. A 2007-es szezonban körülbelül tízezer vendéget fogadtak ezzel a szűkös kapacitással és az európai terepekhez képest kevesebb havas napokkal.

Az indiai Nyugat-Tibet (Ladakh) a  "magas hágók földje", melynek fővárosa, Leh, a Himalája elzárt hegyláncai között 3600 méter magasságban épült.

• 
• 
• 
• 

A Leh város központjában, a Tsemo hegyen magasodó  kilencemeletes királyi palota úgy uralja a városképet, mintha a lhászai Potala-palota mása lenne.  A kilencemeletes palotát a legnagyobb ladakhi király, Singge Namgyal (Szenge Namgjal, az Oroszlánkirály 1570–1642) építtette a XVII. század elején.  A közel ezer évig fennálló független ladakhi királyságnak Zorawar Szingh hadvezér vetett véget: a hindu rádzsputokból és szikhekből álló hadserege 1834-ben könnyedén elfoglalta a lehi királyi palotát, Ladakhot pedig hosszú időre Dzsammu és Kasmír állam kebelezte be. A ladakhi nemesi gyűlést feloszlatták, a királyt megfosztották a hatalmától, így a palota a XIX. század közepe óta üresen áll, a királyi család a Stok palotába tette át székhelyét.
A palota régészeti szempontból a legfontosabb épületek egyike Indiában.  A tibeti építők fejlett mérnöki konstrukciójának tanulmányozása mellett kulcsfontosságú szerepe van a ladakhi történelem és kultúra megismerésében is.

• 
• 
• 

A palota belseje egy látszólag soha véget nem érő sötét labirintus  üres szobákkal. A közel 200 éve üresen álló épületből már minden értékeset eltávolítottak szinte csak a falak állnak, de egy kis fantáziával nem nehéz elképzelni milyen lehetett eredeti pompájában.

A hegyen magasodó palotából elénk tárul az egész város, a városfalon belül álló óvárossal, melynek revitalizációja jelenleg is folyamatban van.
Annak ellenére, hogy India hét csodájának egyikeként  tartják számon, a Leh Palota kevéssé látogatott, évente mintegy 70 ezer látogatót vonz, többségük  indiai. Úgy tűnik kultúrtörténeti jelentősége miatt az állam a hanyatlás és pusztulás ellenére is helyreállító munkálatokba kezdett.

Talán Iszfahán az a város, amelyikről a legtöbbet hallhattunk, itt van a bolygó második legnagyobb tere. A téren korábban lovaspóló játékokat rendeztek, a sahnak külön terasza volt a küzdelmek szemlélésére. A teret kétszintes épületsor keretezi telis-teli kis üzletekkel.
Az esti és a reggeli séta a Zajandeh folyónkét partját összekötő harminchárom lyukú hídhoz vezet. A híd a társadalmi élet színtere, mindig sokan vannak rajta - különösen a fiatalok. Nagyon barátságosak az emberek, többen érdeklődtek, hogy tetszik az országuk, hogyan érezzük magunkat.

• 
• 
• 
• 

 A városban különösen magas a vallás tolerancia. Szállásunk egy gazdag zsidó hölgy házában volt, akinek a felmenői is itt éltek. Érdekes, a síita vallás kellős közepén található örmény közösség, egyik templomuk, a Vank-katedrális.Az örményeket Abbas Sah telepítette az azerbajdzsáni Jolfából az XVI. század végén.

• 
• 
• 
• 

 Térjünk vissza az Imám térre. A bazár felől érkezve a látványt téren két mecset uralja, Sejk Lotfollah-mecset a női mecset, valamint a Mekka irányába néző Imám mecset a férfi mecset. Pontosan mit is jelent a női - férfi mecset azt csak sejtettük.A mecsetek szinte minden négyzetcentiméterét hihetetlen szépségű kerámia felületek díszítik.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Nyüzsgő város, mindenfelé siető emberek. Mindenhol többnyire minden eladó.És már megint a bazár. Milyen technológia - cukorsüvegből kockacukor! Kis kalapácsával aprítja az öreg. Nagy tálakban a szín pompázatos őrölt fűszerek. Kaphatók ugyan külön-külön is, de a kereskedők által ajánlott keverékek különleges íz világot adnak az ételeknek. És ne feledkezzünk meg a perzsa szőnyegről!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Igazi selyem! Hihetetlen színjátszás, minden nézetből más, harmonikus színek! És a szőnyeg mellett a különböző, hagyományos, nyomott mintával készülő textilek. Ott az üzletben, a szemed láttára készülnek. A nyomó minták, a sok féle festék és a szakértelem csoda dolgokat szül.

• 
• 
• 

Vajon mit rejt ez a kicsit szakadtnak tűnő kapualj ? Sisa - vízipipa? Kávé, Teázó? Itt? Igen! De milyen a környezet, mintha csak az ezeregy éjszaka teázója lenne. Nem akartunk hinni a szemünknek, az a csöpp lány a fotó elkészülte előtt néhány perccel még szítta a sisát. 

• 
• 
• 

Eljutottunk az ősi Chogha zanbilba, mely az i. e. 1300 körül virágzó elámi település volt Az egykor hétszintes zikkuratot, a birodalom királya, Untas-Napirisa építtethette. A zikkurat magassága 105 méter.A falakat alkotó téglákon végig ékírás látható, sajnos azt nem tudtuk meg, hogy miről is olvashatunk volna a hosszú szövegben, bár volt igen érdekes vezetőnk. De csak perzsául tudott ...

• 
• 
• 
• 

Sustar a Karun-folyó melletti dombra épült, a Karun folyó és a mesterségesen épített csatornák ölelték körül a várost. A csatornákon át a városba vezető hidak épültek, és csatornarendszerek csatlakoztak a folyóhoz, melyek víztárolókul és öntözésre szolgáltak.

• 
• 
• 
• 

Búcsúzunk Irántól a varázslatos iszfaháni Imám mecsettel.

Fotók és szöveg: Farkas Imre (facebook.com/UtazzPixelekkel)

Göteborgtól délre kb. fél órás hajóút. A kisebb-nagyobb szigetek közt szlalomozva jut el a menetrend szerint közlekedő járgány a szigetre. Az Archipelago szigetvilág a Göteborgban érvényes közlekedési jeggyel / bérlettel is, több járattal elérhető – megjegyezném, kicsit jobban működik a rendszer, mint nálunk a Dunán…
Órát lehet igazítani hozzájuk, egy másodperccel sem előbb, sem később nem indulnak a hajók. Odafelé esős utunkon megcsodálhattuk a vízben vezetett elektromos vezetékeket, a szigetek közt kis kiszögellésekre telepített köztéri (közvízi?) lámpákat. A szigeteken teljes közműellátás van, ami nekünk hihetetlen volt.

A sziget kikötőjében rögtön megpillantottuk a helyiek közlekedő eszközeit: bicikli, elektromos járgány, melyet szabadon lehet hozni-vinni, akinek szüksége van rá, és egy kis motoros traktor (egyben ez az egyetlen motoros jármű, amivel a szigeten szabad közlekedni). A fotón látható közlekedési táblák is egyértelműen tanúskodnak a helyiek megkérdőjelezhetetlen természetvédelméről.

A sziget nagy része természetvédelmi terület, főképp ornitológusok paradicsoma.Sajnos a rövid idő nem adott lehetőséget arra, hogy körbejárjuk a szigetet, csak ízelítőt tudtunk szerezni, de az is gyönyörű élményt adott.
Megtaláltuk azt a kilátót is, ahol webkamera figyeli a kikötőt Dánia felé, itt tudjátok nézni: http://www.webbkameror.se/webbkameror/vrango/.

Talán ez lehet a sziget legmagasabb pontja, ami nálunk egy aprócska dombnak fele meg, pl. lakótelepi rezidensek tudnak ilyen irtózatos magasságból szánkózni télen. A házakat a szokásos skandináv stílus jellemzi, nincs kerítés - minek, senki nem veszi el a másik tulajdonát.
Egyszer az egyik kertben egy őzt pillantottunk meg; sikerült is lencsevégre kapni, de hamar elillant a kerítéssel védett természetvédelmi területre, és onnan sasolt minket.

Errefelé galambok helyett rengeteg a pimasz sirály, szemérmetlenül veszik el a kaját, tépnek szét teraszon kint felejtett zacskót, azt remélve, hogy táplálékot lelnek maguknak. Na, mi pont így jártunk egyik nap.
Nagy a nyugalom, az emberek közvetlenek, mindenki segít, ha kérdezel, és az angollal sem volt problémájuk sehol. A vásárlás egyszerű: összesen 2 bolt van a szigeten; az egyik mellett egy kis kávézó (sajnos a kávéjuk nem a legjobb). A vendéglátás komolyabb műfaját pedig a helyi Üvegtigris képviseli, ahol lehet kapni halat, halas szendvicset, rákos finomságokat, és még halat is, de mást sajnos nem.

Írta és fotózta: Sipos Edina és Csicsely Attila

Ne várjatok nagy éjszakai életet sem itt, eléggé a nyugger életmód a jellemző: bolti és svédelt Üvegtigris nyitva tartás reggel 9-17h. Este 11-ig világos volt, és hajnali 3-tól pedig már megint nem kellett lámpa, ez kicsit furcsa jelenség, de errefelé megszokott. Tengerben fürdés? Mi hang emberek voltunk, de pulóverben, kabátban szemtanúja voltunk a legnagyobb jóindulattal is kb. 8°C fokos vízben vidáman lubickoló fiataloknak. Ha süt a nap, melegem van, ha elmegy a nap, fázom – na, így lehet jellemezni az időjárást, illetve, hogy bármikor eleredhet az eső.

Ha síelésről van szó alapvetően a Nagy Ötös jut eszünkbe (Franciaország, Svájc, Olaszország, Ausztria és Németország). Európa azonban egy valóságos sí svédasztal, mely rengeteg különleges helyet tartogat.

Bansko, Bulgária - a legjobb snowboard pályák

Szófiától 160 km-re, a Pirin hegy lábánál fekvő Banszko, Bulgária legdinamikusabban fejlődő síterepe. Csak nemrégiben fedezték fel a  külföldi síelők, így az árak jóval alacsonyabbak a nemzetközi hírű síterepek árainál. Néhány éve "a legtöbbet fejlődött síterep díját" is elnyerte a város, kiváló snowboard és sí infrastruktúrájának köszönhetően. Itt található az ország egyetlen félcsöve is a snowboarderek örömére.

Poiana Brasov, Románia - a legjobb éjszakai síelés

Brassó Poiana (Poiana Brasov) a Fogarasi Havasokban, fenyőerdőkkel övezett gyönyörű hegyi környezetben fekvő, nemzetközileg is elismert síközpont. A síközpont 12 különböző nehézségű pályával (3 piros, 4 kék, 3 fekete) rendelkezik és éjszaka sem áll meg az élet a kivilágított sípályáknak köszönhetően. Az árak itt is sokkal alacsonyabbak mint a felkapott európai síparadicsomokban.

Saariselka, Lappföld, Finnország - a legjobb a hideg élmény

Aki síelt már Lappföldön, soha nem vágyik vissza az Alpokba! A sarkkörön belül található Saariselka egy igazi téli vadon. A síelés szerelmeseinek ez maga a paradicsom,  a 180 km hosszú sípályarendszerével a kezdőtől, középhaladón át a a profikig mindenki talál magának megfelelő lejtőt. Emellett a gyönyörű erdőkben a hótalpas kirándulásra, sífutásra és szánkózásra is van lehetőség. Nem szereted a téli sportokat? Nem probléma, ülj fel a kutyaszánra vagy látogass el egy rénszarvas farmra, éjszaka pedig csodáld meg az Aurora Borealis égi játékát!

Davraz, Törökország - Európa legjobban őrzött titka

Nem sok hely van a  Földközi-tenger partján, ahol síeléshez minden feltétel adott, csak Törökországban, Davrazban. A telenként leeső kb. 2 méter hó nem csak az amatőröknek, hanem a fekete pálya kedvelőinek is tartogat meglepetéseket.  Keresd fel Európa egyik legtitkosabb síparadicsomát!

Are, Svédország - a legjobb szaunák és pálinka

Hó, pálinka és szauna - ez mind egy helyen. Svédország legnépszerűbb és egyik legnagyobb síparadicsoma. A zsúfoltság itt ismeretlen fogalom, sem a pályákon, sem a lifteknél nem kell tömegekkel számolni. A kiváló sípályákon kívül is akad bőven szórakozási lehetőség köztük Európa leghosszabb zipline pályája, és ha már elég a síelésből akkor irány a szauna, melyet helyesen "művelve" legalább annyira edzi testünket, mint a mozgás.

Zakopane, Lengyelország - legjobb panoráma 

Zakopanét , Lengyelország téli fővárosát talán nem kell  bemutatni. Már az 1880-as évektől kiemelt szerepet játszik a téli sportok szerelmeseinek életében, számos lehetőséget kínál a síelők és nem síelők számára is. Bár folyamatosan fejlődik, a svájci csillogás még hiányzik, azonban a csodálatos panoráma kárpótol mindenért.


Aviemore, Skócia - a legszebb táj

Még Skóciában is találhatunk sípályát méghozzá nem is akármilyet. Aviemore településtől mindössze néhány kilométerre fekvő Cairngorm  1200 méterével a szigetország öt legmagasabb csúcsa közé tartozik, mely hihetetlen látványt és jó síelési lehetőséget is tartogat. Ha a körülmények megfelelőek a harminc pálya december elejétől egészen május közepéig a síelők rendelkezésére áll.

Port du Soleil, Svájc/ Franciaország - határátlépés síelve

A francia és a svájci határnál fekvő síközpontban összesen 650 kilométer hosszúságú pályarendszer várja az odaérkezőket, akik akár a szomszédos országba is „átruccanhatnak”. Az összesen 278 pálya eltérő nehézségi fokokat kínál: a pályarendszerből 112 kék, 104 piros, 34 zöld és 28 fekete nehézségű pálya várja a téli sport szerelmeseit. 

"Bringával átkelni belső-Izland egyik leg­el­ha­gya­tot­tabb homoksivatagján ma is olyan kalandnak számít, amire csak az igazán meg­szál­lot­tak vállalkoznak. Ám a kifogástalan angol ú­ri­em­ber­nek, Horace Edward Stafford Dallnak mindez már 1933-ban sikerült, és a cipője se lett sáros. A Sprengisandurnek nevezett vidék egy elhagyatott vulkanikus fennsík Izland szívében, ami több mint 200 kilométeren át húzódik a Hofjökull és a Vatnajökull-gleccserek között. A neve lefordítva „Lóhalálsivatagot” jelent, a homokot (sandur) és a hátaslovak kifulladásig történő hajszolását (sprengja) jelentő szavakból, mivel ha valaki a fejébe vette, hogy átkel ezen a minden lakott területtől távol eső, hideg és kietlen tájon, valóban lóhalálában kellett vágtatnia ahhoz, hogy civilizált területre érjen még azelőtt, hogy kifogyna az élelmiszerből.

Ez azonban egyáltalán nem rettentette el a megrögzött angol biciklistát, fotográfust, optikust és feltalálót, Horace Dallt (1901-1989), aki amikor nekiindult az izlandi pusztaságnak, már látott egyet s mást életében. Akkor már bejárta Lappföldet, és ő volt az első, aki hűséges kétkerekűjével átkelt az Atlasz-hegységen is, ami akkoriban annyira extrém formája volt a turizmusnak, hogy amint megtalálták, rögtön le is tartóztatták kémkedésért. Senki nem tudta elhinni ugyanis, hogy csupán jókedvében poroszkál az Isten háta mögötti hegyvidék embertelen sziklameredélyei között. Onnan végül a francia Idegenlégió szabadította ki." Az cikk folytatását itt találjátok!

Horace Dall útját dolgozza fel a Vs.hu egy különleges technika segítségével, újszerű formában, melyről itt olvashattok többet:

"A Snow Fallnak nevezett formátumot a New York Times használta először egy lavináról szóló cikkükben, innen a név. Technikailag abban egyedi, hogy a HTML5 és a CSS3, no meg némi scriptelés segítségével egy koherens felületen jelenít meg minden multimédiás elemet, amelyek így szerves elemét képezik a történetmesélésnek - nem kell külön galériát kattintgatni, videót lejátszani, minden be van építve az olvasás folyamatába. Mi is ezért szeretjük: kimondottan magazinos tartalmakhoz alkalmas, amelyeknek az olvasása hosszabb időt igényel, de olyan látványos és könnyen fogyasztható, vagy éppen művészi elemeket tartalmaz, amelyek magával ragadják az olvasó figyelmét. Minden cikk teljesen egyedileg készül és épül fel, alapos webfejlesztői munkával, és a jövőben vendégművészeket is hívunk a tervezésükhöz, hogy mindegyik egyedi legyen valamiben."  

Vámosi Gergő